szekely-autonomia

A középkori oklevelekben a székelyek hazáját Terra Siculorumnak nevezik, aminek szinte tükörfordítása az általánosan elterjedt Székelyföld elnevezés. A forrásokban felbukkan a Regnum Siculorum, a Székelyország megjelölés is. Ez talán pontosabb és hitelesebb, jól fejezi ki azt, hogy a Kárpátok keleti vonulatai alatt, már ezer éve öntörvényű életet élő kis népcsoport egy sajátos, a kívülálló számára olykor rejtélyes, olykor varázslatos világot teremtett.

 

 

Székelyföld egyenlő szárú háromszöghöz hasonlít, észak–déli tengelye Borszék és Kökös között 168 km, kelet-nyugati tengelye Mezőbánd és Gyimesközéplok között 126 km. A történeti székektől alig eltérő

mai területe 10876 km2. Székelyország felszíne változatos, nyugati területe belenyúlik az Erdélyi-medencébe (Maroszéki-dombság), keleti területét a Pozsonytól Orsováig 1400 km hosszan nyúló Kárpátok keleti hármas hegyvonulata alkotja. 

 

A Kárpátok legkülső övezetét a flis (tengeri üledékösszlet) övezet alkotja, fő anyaga a lágyabb kőzetnek számító homokkő, amely kevésbé áll ellent a pusztító természeti erőknek (víz, fagy, szél). Sajátossága ennek a területnek, hogy a vízválasztó nem a gerincen húzódik, hanem attól beljebb, ezért külhon felé (Moldva) nem hágók, hanem festői szorosok vezetnek a homokkő övet áttörő patakok völgyeiben.

A szűk szorosokat meredek mészkőszirtek, félelmetes sziklafalak szegélyezik. A flis övezet részeit alkotja

a Tatros menti hegyvidék, a Külső-Kárpátkanyar és a Belső-Kárpátkanyar. A Tatros menti hegyvidék

a Gyimestől északra elterülő Tarkő-hegységből, a Gyimesi-szoros csángók által lakott vidékéből,

a Csíki-havasokból és az Ojtozi-szorosig nyúló Kászoni-havasokból áll.

 

szekelyorszag

Forrás:  elekes.adatbank.transindex.ro

Szerző: Elekes Tibor

 

A Külső-Kárpátkanyar Székelyföldhöz tartozó részei a Berecki-havasok és a Bodzai-havasok.
A Belső-Kárpátkanyarhoz tartozó Bodoki-hegységnek csak az északi része, a Torjai-hegység vált a székelyek földjévé. A Fogarasi-havasoktól a Hargitáig nyúló Persányi-hegység északi része,

a Rika-hegység tartozott Székelyországhoz.

 

A második vonulatot a kristályos hegységek képezik: a Besztercei-havasok, a Gyergyói-havasok, a Nagyhagymás és a Naskalat. A Besztercei-havasok egy kis része nyúlik csak be a székelyek hazájába. 

A kb. 50 km hosszú, 6-20 km széles, 800 km2 területű Gyergyói-havasok a Gyergyói-medence keleti részén emelkedik, nagyrészt kristályos kőzetekből áll, néhol vulkanit, mészkő és dolomit tarkítja.

A hegység északi részébe a Borszéki-medence, nyugati oldalára az Orotvai–kismedence mélyül.

Csúcsai 1500 m körüliek, a legmagasabb a Piricske, 1545 m. A Maros és az Olt forrásvidéke ez, az Olt forrásvölgyében található Balánbánya, a Székelyföld legfontosabb rézbányája. A 35 km hosszú, 10- 15 km széles, a Tölgyesi-szorostól a Felcsíki-medencéig nyúló Nagyhagymás-hegységet hagyományosan a Gyergyói-havasokhoz sorolják, de a Keleti–Kárpátok jól elkülöníthető hegytömbje. Ehhez tartozik a Békás-szoros a Gyilkos-tó is. A Naskalat hegycsoport a Csíki-havasok része, annak északi hegytömbje.

 

A Keleti-Kárpátok harmadik övezetét a vulkáni vonulat alkotja, amely északról délre húzódik, Gyergyó észak-keleti szélétől Udvarhely és Csík határán hosszában Háromszék északi részéig szeli át a történeti Székelyföld területét. Öt része van: Kelemen-havasok, Görgényi-havasok, Somlyó-Délhegy, Hargita, Csomád, Havasalja.

 

A Kelemen-havasok a Kárpátok legmagasabb vulkáni hegysége, több csúcsa 2000 méter fölé szökik. Hatalmas tömegének nagy részét egyetlen vulkáni építmény alkotja, 10 km átmérőjű, beszakadásos kalderája a legnagyobb az egész Kárpátokban. Csupán kis része tartozik a Székelyföldhöz, így lakói zömmel románok, de a Felső-Maros völgyében magyarok is élnek. A hegylakók régi életének Wass Albert állított emléket a „A Funtinelli boszorkány” c. trilógiájában.

 

szekelyfold domborzata

Forrás:  elekes.adatbank.transindex.ro

Szerző: Elekes Tibor

 

A Görgényi-havasok a Maros áttörésétől délre húzódik, az Erdélyi- és a Gyergyói-medence között mintegy (csaknem áthatolhatatlan) falat képez. Az erdővel borított magas hegyhátakat a vulkáni kúpokról lefutó lávapadok alakították ki. A Görgényi-havasokon két út vezet át: Parajdról Gyergyószentmiklósra a Bucsin-tetőn, és Székelyudvarhelyről Gyergyószentmiklósra a Libán-tetőn át.

A két út által határolt rész alkotja Görgényi-havasok déli részét, a szakirodalomban használatos a Somlyó–Délhegy elnevezés is.

 

A Keleti-Kárpátok csoportjának leghosszabb vulkanikus hegysége, a székelyek szent hegye, a Hargita. Észak–déli irányban Udvarhelyszék és Csíkszék határán húzódik. Legtöbbször szürkés felhőkbe vesznek el az ormok (sejtelmesen és titokzatosan), tavasszal és ősszel párás és csapadékos. Lejtőit nagyobbrészt fenyvesek borítják, de a nyugati és a déli lejtőkön jelentős a bükk és a tölgyerdők aránya. Gerincvonalának hossza 70 km, szélessége 20-25 km. Az Erdélyi-medence beszakadásos peremvonala mentén keletkezett, eredetileg különálló részekből állt, csak később nőttek össze a vulkáni építmények egységes láncolattá. A legfiatalabb vulkáni képződmény a Kárpátokban, a két világháború közötti földrajz könyv szerint még az ősember is láthatta, hogyan füstölög a Hargita. A vulkáni működés számos nyomát ma is felfedezhetjük: a lávapadok a lávaömlés emlékét, a vulkáni törmelék pedig a robbanásokra utalnak. A finomabb törmelék (tufa) a vulkáni építmények közötti, alacsonyabb gerincszakaszokon, hegynyergeken, illetve a hegyvonulat két oldalán halmozódtak fel. Legmagasabb részét a vulkáni kúpok foglalják el. Helyenként a felrobbant vulkán helyén ottmaradt a kaldera, de a többsége beszakadt, összetöredezett, és a folyóvizek szinte elhordták. Három részből áll: Északi-Hargita (madarasi), a Központi-Hargita, itt vezet át a hágó Csíkszeredára a Tolvajos-tetőn át, és a Déli-Hargita.

 

A Csomád hegycsoportot a Déli-Hargitától a Tusnádfürdői-szoros választja el. Itt található a Szent Anna-tó. Egyesek a Csomád hegycsoporthoz számítják a szomszédos Torjai-hegység vulkáni képződményeit. A Havasalja a vulkánsor nyugati oldalán 10- 15 km szélességben, 850- 1000 m magasságban húzódó, délnyugatra lejtő fennsík, amelyet a vulkáni kúpokról lerohanó patakok feldaraboltak. Két elmélet születtet a keletkezéséről: az egyik szerint először nagy robbanásokkal kialakult ez a törmelékpatkó, és csak azután épültek volna rá a vulkáni kúpok. Más geológusok szerint viszont egyszerre jött létre.

 

Szöveg: R.F.
A képek webhelye: elekes.adatbank.transindex.ro

 

Kapcsolódó cikkek:

A székely székek

Székelyföld

Székely himnusz