szekely autonomia 1Magyar Autonóm Tartomány Székelyföldön.

Észak-Erdély 1940-es, anyaországhoz visszatérése után, Székelyföld és lakossága a magyar állam közigazgatási keretei közé került. Ám sajnos rövidesen olyan háborús idők következtek, melynek során szó sem lehetett az ősi székely önkormányzatiság újraélesztéséről.

 

 

 

Az 1944-es román átállást követően folyamatos atrocitások érték az észak-erdélyi magyarokat, köztük, a tömbben élő székelyeket is. Az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda által elkövetett sorozatos vérengzések olyan méreteket öltöttek, hogy 1944. november 14-én az orosz vezetés kénytelen volt eltávolítani a román közigazgatást, helyette szovjet katonai irányítást vezettek be. Elképzelhető az a megpróbáltatás, ami Székelyföld és Észak-Erdély magyar lakosságát érte, amennyiben a brutális és könyörtelen hadi gépezetet működtető szovjet kommunista vezetés is jónak látta a román közigazgatás eltávolítását. Az orosz „jószándék” persze nem tartott soká, 1945 márciusában már ismét román közigazgatás működött Székelyföld területén, és mivel a párizsi békeszerződés visszaállította a trianoni határokat, Székelyföld, immár egy emberöltőn belül másodszor került Románia földrajzi központjába.

 

Maros és Sztálin Tartomány

1950-ben szovjet típusú közigazgatási rendszert vezettek be Romániában, így a történelmi Székelyföld területén is. Ez a térség történetében eddig soha nem látott, erőszakos változásokat eredményezett, megszüntetve a sok évszázados szerves fejlődés útján kialakult közigazgatási hagyományokat. Az így létrejött tartomány- és járáshatárok, -természetesen nem ok nélkül- teljesen átszabták Székelyföld területét. Így jött létre Székelyföld területén a Maros Tartomány, melynek részei voltak: Marosvásárhely, Erdőszentgyörgy és Gyergyószentmiklós járások. Illetve Sztálin Tartomány, melynek részei: Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Kőhalom járások. A járásokat több faluközösség, azaz „fejlett” bolsevik mintára „komuna”, faluközösség alkotta.

 

szekely autonomia 1

Román közigazgatás 1952-1956 között. Sárga színnel a Magyar Autonóm Tartomány.

 

Magyar Autonóm Tartomány

Sztálin nyomására, 1952. szeptember 21-én, Maros- és Sztálin Tartományok összevonásával hozták létre a Magyar Autonóm Tartományt, melynek létét a román alkotmány is szavatolta. Központja a legnépesebb székely város, Marosvásárhely volt. Azt természetesen senki ne gondolja, hogy a történelem egyik legembertelenebb diktátora szimpatizált volna a magyarokkal, vagy bármilyen jogos követelésükkel. A meggondolás ennél sokkal praktikusabb. Az „oszd meg és uralkodj” elv mentén, a magyar autonómia kártyát felhasználva kívánta sakkban tartani a román kommunista vezetést, mondván: lehet itt magyar világ is, ha nem úgy táncoltok, ahogy én fütyülök.

 

Ettől függetlenül a Magyar Autonóm Tartomány viszonylag korszerű közigazgatási rendszernek számított, területén belül segítette az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzését. Ennek természetesen ára is volt, mert a román állam, az autonóm tartomány létére hivatkozva, az Erdély egyéb területén élő magyarságot folyamatosan hátrányos intézkedésekkel sújtotta. Ennek lett következménye, hogy nagy magyar történelmi városaink, többek között Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti elveszítették magyar többségüket és kisebbségbe, később szórványba szorultak.

 

szekely autonomia 3

Magyar Autonóm Tartomány (sárga és piros) és Maros-Magyar Autonóm Tartomány (sárga és zöld).

 

A Magyar Autonóm Tartomány magába foglalta a történelmi Székelyföld szinte egészét, területe 13 550 km², lakossága kb. 731 000 fő volt. Az 1956-os román népszámlálás szerint, a tartomány népességének 77,3%-a volt magyar. Természetesen a Magyar Autonóm Tartomány területén sem lehetett szó igazi jogállamiságról vagy valós önrendelkezésről, de az itt élők szóban és írásban is zavartalanul használhatták anyanyelvüket. A román mellett a magyar is hivatalosan elismert nyelv volt.

 

Az 56-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után Erdélyben is tömeges letartóztatások kezdődtek. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy 1957-ben a román hatóságok jelentősen korlátozták a Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási jogkörét. A vezető posztokról fokozatosan távolították el a magyarokat, melyet az anyanyelvű oktatás ellehetetlenítése és folyamatos sorvasztása követett. Emellett természetesen a Magyar Autonóm Tartomány területén kívül eső erdélyi területeken gőzerővel folyt a beolvasztás.

 

Maros-Magyar Autonóm Tartomány

1960-ban, a román alkotmányt módosították, hogy lehetőséget teremtsenek a tartomány közigazgatási határainak átszervezésére. Ennek keretében Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely járások visszakerültek a Sztálin Tartományból átnevezett Brassó Tartományhoz. Az így átalakított tartomány új neve Maros-Magyar Autonóm Tartomány lett, ahol a magyarok aránya 77-ről 62%-ra csökkent. Az új tartomány közigazgatási határait úgy alakították ki, hogy több, románok által lakott települést csatoltak hozzá,

míg színmagyar községeket román többségű tartományokhoz csatoltak. Így pusztán adminisztratív intézkedésekkel elérték, hogy a Maros-Magyar Autonóm Tartomány területén, a magyarok száma 473.000-re csökkent, a románok száma viszont 147.000-ről 266.000-re nőtt.

 

szekely autonomia 2

 

De ezzel sem elégedtek meg. 1968-ban az erdélyi magyarság sokszor megtépázott, látszólagos autonómiája is szertefoszlott, mert Nicolae Ceasuscu kezdeményezésére, a Maros-Magyar Autonóm Tartományt egy tollvonással megszüntették. Helyén, a ma is fennálló három új megye, Hargita, Maros és az előzmények nélküli Kovászna jött létre. A magyarországi kommunista rezsim természetesen a legcsekélyebb mértékben sem emelte fel szavát az erdélyi magyarság utolsó bástyájának összeomlásakor. A bajt tetézte Marosvásárhely, a székely főváros rohamos elrománosítása, melyhez nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és román munkaerővel ellátását még a Magyar Autonóm Tartomány elleni kampány idején határozta el Bukarest.

A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai fokozatosan eltolódtak.

1966-ban még 60-61 ezer magyarra 24-25 ezer román jutott, 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. A 2011-es népszámlálás óvatossággal kezelendő román adatai szerint, 66 ezer románra már csak 57 ezer magyar jut Marosvásárhelyen.

 

Székely autonómia jogossága

Székelyföld, Erdély egyik jól körülhatárolható, ősrégi földrajzi-történelmi-néprajzi tájegysége, területének nagysága 13.550 km², mely kb. 500 települést foglal magába. Ha területét összehasonlítjuk néhány európai országéval, láthatjuk, hogy Székelyföldet kiterjedése és népessége alapján is méltán nevezhetjük Székelyországnak. Ugyanis Máltának 316 km² területe és 381.603 lakosa, Ciprusnak 9.251 km² területe és 754.064 lakosa, az Európai Unióban igen jelentős szerepet játszó Luxemburgnak 2.586 km² területe és 429.080 lakosa van. Székelyföld lakossága 1992-ben 808.827 fő volt, melynek több mint 80%-a magyar nemzetiségű. Így Székelyföld nyolcszázezres magyar lakossága méltán igényelheti és követelheti az oly sokszor hangoztatott népek önrendelkezési jogának érvényesítését, a székely autonómiát.

 

Forrás: wikipedia.org

 

Kapcsolódó cikkek:

A székely nép követelése