szekelyek 2 480x677Részlet egy egyetemi vagy főiskolai jegyzetből.

A székely nem „kunyorált”, de jussát követelte, az járt neki.

Eszeveszettül ragaszkodott ősi szabadságához, a vére amúgy is könnyen szikrát vetett, 300 év alatt 11-szer horkant föl a pányvák között. 

El nem adta szabadságát (hiába szórták nekik az aranyat), fel nem adta,

ha fülüket, orrukat vágták is le (mint az erdélyi fejedelmek),

s ha megfosztották is tőle, soha nem mondott le róla. 

Mert a szabadság tette a székelyt nemessé.

 

A magyart királyi kegy juttatta hozzá, a székely véráldozattal szerezte meg, a magyart a gazdaság, a föld, a vagyon, a hatalom tette nemessé, a székelyt az önbecsülés, az öntudat, a méltóság.

 

A székely szegénységében is büszke nemes volt. A szegénységet mindig olyan megszégyenítő méltósággal viselték, mint egy bujdosó nagyúr.

A magyar gyűjt, gyűjtöget, a székely ad és ajándékoz. Akinek nincs mit veszítenie földi javakban, nagylelkűen tékozolja lelke és szelleme kincseit, s megvigasztalja a szomorú gazdagokat.

Mert maga nem szorul vigaszra. 

 

A székely jó megfigyelő, tekintete éles, amely gyorsan jár és jól ítél, a székely gyorsszemű realista.

A legnagyobb magyar kritikus, Gyulai Pál székely volt, a székelység fényes páros csillaga, a Két Bolyai matematikus volt, Körösi Csomát az őshaza víziója hajtotta, de a tibeti szótárt alkotta meg, az emlékírók lángeszű dilettánsok, a valóság megszállottjai.

 

Költészetük a közösség műve. A székely nem költői, hanem gyermeki lélek. Ami ravaszság és furfang van benne, az meglehetősen ártatlan és szeretetreméltó. Gyermeki lélek, mert a durva valóságot mesék káprázatává változtatja. Cs. Szabó megfogalmazása érzékletes és pontos:

„ A székely beszéd csillagnézésből, tündérek szótárából, manók szójátékaiból született. Szent Iván éjjel szerkesztették, holdas varázslatból. De a székely úgy néz ki e beszédből, mint a ravasz, okos varázsló a varázsigék mögül.”

 

A székely szemérmes. Fanyar, kesernyés humor mögé rejti fájdalmát. A Bukarestbe szakadt székely így sóhajt fel a Pásztortűz irodalmi folyóirat hasábjain: „hásze tudtam, hogy megnyerjük a háborút…de hogy egész Romániát hozzánk csatolják, azt mégsem hittem volna.!”

 

Lelkét úgy takargatja a cifra játékos szó, mint ahogy halálos sziklahasadékot a színesen virágzó bozót. ”Mert mélységesen mély a székely lélek, - írja Wass Albert – kincseit azonban szemérmesen takarja mókás beszéddel, mintha restellné néha, hogy embernek teremté őt is az Isten.”

 

A székely titok. Fel nem törhetjük, de múltjuk megismerésével talán egy kicsit közelebb kerülhetünk hozzá.

 

Forrás: R.F.

 

szekelyek 2 480x677

 

Kapcsolódó cikkek:

Székely Világ a Kárpátok alatt 1. rész