szekelyek 480x640

Részlet egy egyetemi vagy főiskolai jegyzetből

Az nem lehet, hogy nyomtalanul suhannak el az évszázadok a népek fölött.
Az nem lehet véletlen, hogy a német halvérű, az osztrák tartózkodó, az olasz harsány, a magyar pesszimista stb. Egy nép lelkületét, jellemét az elmúlt századok formálják. Előttünk már csak az eredmény áll. A székely. Werbőczy jogkönyvében is benne van, hogy az ember sokféleképpen lehet magyar, de még király se tehet valakit székellyé. Csak a föld, a közösség, a hagyományok, a történelem. A székely nem katonás nép, hanem katonanép: a katonasors formálta néppé.

 

 

 

 

A galambbúgos kapuk a favárak, palánkvárak bejáratát idézik; a férfiviseletet hegyes, nehéz haditerephez szabták, olyan, mint az egyenruha. Az asszonyviselet olyan komoran egyszerű, mint a hadiözvegyek öltözéke. Régebben zászlós kopja járt a halott székely előtt: katonatemetéssel vitték a cinterembe. De ez csak az egykori vitézség ma is fennmaradt jelei. Az igazai katonaörökségük a szellemük. A közösségi szellem a katonák csapatszelleme. Ha fegyverre keltek, mind ott voltak.

 

Az ősi mondás ma is járja: „Ha megyünk, mind megyünk.” A magyar paraszt magában dörmög kerítése mögé bújva, a székely kalákában dolgozik. Csekefalvi Szabó László hasonlatával élve a székely: fa, úgy összetart, mint a szakasz a tűzvonalban. Munkája jószágát úgy nyújtja a másiknak, mint kulacsát a sebesült bajtársnak. Az meglehet, hogy a magyar jó szívvel látja vendégeit, de az már bizonyos, hogy a székely jóságával megbetegíti azt. 

 

Évszázadok harcaiban született meg büszkesége. Védték a fél országot, de ők csak magukra és társaikra számíthattak. A székely büszkeség most is olyan, mint egykor, csak ki kell tudni ütni a szikráját.

 

Forrás: R.F.

 

szekelyek 480x640

 

Kapcsolódó cikkek:

Székely Világ a Kárpátok alatt 2. rész