vak bottyanEsztergom, 1643. – Tarnaörs, 1709. szeptember 26.

305 évvel ezelőtt hunyt el Bottyán János kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás alakja, a török végvári harcok és a kuruc idők egyik legkiválóbb hadvezére, akinek tehetségét és zsenialitását ellenfelei is elismerték. Fiatalon állt a haza szolgálatába, a császáriak oldalán vett részt a török kiűzésében, majd látva a labancok magyarországi pusztítását, 1704-ben Rákóczi oldalára állt, akinek hűségén haláláig megmaradt.

 

 

A végvári harcok hőse

Bottyán János protestáns nemesi családban született 1640 körül. Gyermekkorában a nagyszombati jezsuitáknál volt szolgadiák, az ő hatásukra tért át a katolikus hitre, amiért apja kitagadta. Alig húsz esztendős, amikor Érsekújvár 1665-ös eleste és török kézre kerülése után végvári katonának állt.
Katonai pályája ettől kezdve meredeken ívelt felfelé, 1676-ban Vágsellyén a lovasok egyik zászlótartója, miközben az udvarbírói tisztséget is betöltötte. 1681-től 1683-ig Komáromban szolgált, s miután a török elleni portyázásokban kitűnt bátorságával és vitézségével, hadnaggyá lépett elő. 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, majd főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezték ki. 1685-ben, a budai Ibrahim pasa támadása ellen megvédelmezte Esztergom várát. Buda 1686-os visszafoglalása után már viceóbesteri (alezredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, és egy huszárezred vezetését bízta rá. Nándorfehérvár visszaszerzéséért vívott harcokban vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki. Ekkoriban vesztette el egyik csatában fél szemét, ettől fogva katonái Vak Bottyánnak nevezték. Seregét aranyozott, vert ezüst harci szekercéjével vezette csatába. Habár sokszor szenvedett súlyos sebeket, katonái körében és később a nép ajkán is az a hír járta, hogy sebezhetetlen: testét sem golyó, sem vas nem fogja.

 

Minden bizonnyal egyik legemlékezetesebb cselekedete, mely rávilágít magyar harcos virtusára, a végvári harcok idejéből való: Társaival fogadást kötött, hogy bemegy a török által megszállt és 6000 fős őrséggel védett Érsekújvárra, és a főtéren álló mecsetből kihajítja az imát mondó müezzint. Parasztruhát öltött magára, bejutott a városba, ahol épp vásárt tartottak. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utána lopódzott és lehajította a mélybe. Ezután lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott a városból.

A riasztott őrség Bottyán után vetette magát, de az üldöző törököket a közelben bajtársukra várakozó magyar katonák rövid küzdelemben felkoncolták.

 

Labanc ezredesből kuruc generális

1701-ben ezredével együtt -idegen földre magyar vért ontani-, a franciák elleni harcra vezényelték. Valószínűleg már ekkor kereshette a kapcsolatot a felkelőkkel, mert ez év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával császári hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették. Életében a fordulatot az 1703-as év hozta meg, amikor szintén császári csapatok élén a kurucok ellen vezényelték. Schlick császári generális seregeivel, köztük három magyar ezreddel bevonult a felvidéki városokba. Bottyán a labanc sereg egy részével Forgách Simon vezetése alatt Zólyomban tartózkodott, amikor a Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg a város felmentésére megérkezett. A labanc Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát, amit a 23 esztendős Ocskay László ezereskapitány fogadott el. A párbajban mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Miután Forgách Simon a császári katonaság jelentős részével egy éjjel elmenekült, a Zólyom várában rekedt Bottyán titokban alkudozni kezdett a kuruc ostromzárat irányító Bercsényivel, s ekkor ígérkezett el Rákóczi hűségére. A fejedelem 1703. december 10-én tábornokká, 20-án pedig a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává nevezte ki. Bottyán, Zólyom december 8-ai kapitulációja után visszatért esztergomi házába, hogy sebeiből meggyógyuljon, s hogy ezt a fontos dunai támaszpontot is a kurucok kezére juttassa. 1704. október 1-jén, a császári kézen lévő esztergom városparancsnoka árulás vádjával lakóházában elfogatta, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák. Még aznap éjszaka Bottyánt megbízható emberei kiszabadították, aki ezután egyből Rákóczi tábora felé vette az irányt, és hűséget esküdött a fejedelemnek. Szöktetésében a felesége is részt vett, akit ezért a császáriak börtönbe vetettek.

 

A Fejedelem leghűségesebb és legsikeresebb katonája

Vak Bottyán, immár kuruc tábornokként, Rákóczi zászlaja alatt a magyar szabadságért harcolva sorozatos sikereket ért el. 1704. novemberében bevette Érsekújvárt, decemberben részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán várát, valamint stratégiai okokból hidat veretett a Dunán. 1705 őszén a Duna–Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császáriakat, Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét, majd 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte az országrészt. 1706. augusztus 3-án csapatai bevették Esztergomot. Vak Bottyán ezután a Nyugat-Felvidéket biztosította, majd Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójává, és megbízta annak védelmével. A morvaországi hadjárat idején három ezreddel biztosította a kuruc fősereget. 1708 elején érsekújvári főkapitány lett, feladata a Csallóköz és a Vág vonalának biztosítása és védelme volt. A trencséni csata után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett.

 

Bottyán János magas kora ellenére utolsó napjáig hadban forgott, hadi táborban, katonai sátrában halt meg. Temetése 1709. október elején fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette katonai díszpompával zajlott. Hadi és gyászlobogók tengerében temették el Gyöngyösön a ferences rend templomában, kriptáját nem jelölték meg, nyughelye a mai napig ismeretlen.