korosi csoma 2Csomakőrös, 1784. március 27. - Dardzsiling, 1842. április 11.   

229 évvel ezelőtt, a székelyföldi Csomakőrösön született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, a tibetológia megalapítója, az első Tibeti-Angol szótár megalkotója. Élete céljául a magyar őshaza felkutatását, történelmének és nyelvének homályba vesző múltjának  megvilágítását tűzte. A számos nyugati és keleti nyelv, melyet elsajátított mind azt a célt szolgálta, hogy az eredeti kútfőket tanulmányozva népe történetére vonatkozó adatokat szerezzen és bizonyítsa, hogy a magyarság a legendás ázsiai Szkítiából települt az évszázadokon keresztül európai Szkítiának nevezett Kárpát-medencei hazájába.

 

Körösi Csoma Sándor szegény, de szabad székely kisnemesi határőrcsalád hatodik gyermekeként született a szitáiról híres Háromszék megyei hegyi faluban. Már gyermekkorában kitűnt társai közül fáradhatatlanságával és álhatatosságával. Szívós természetű és erős testalkatú székely legényke volt, fivére így írt róla: 

"Ha egyszer gyaloglásnak indult, a cél előtt soha meg nem pihent, mint gyermekek nem versenyezhettünk vele gyaloglásban. Beláthatatlan távolságokig elbarangolt."

 

A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a Göttingeni Egyetemen tanult kiemelkedő eredményekkel (ekkor már 13 nyelven írt és olvasott), majd hazatérve Erdélybe, 35 évesen, 1819. november 24-én Nagyenyedről indult útjára.


„Székely hegyekből messzi Ázsiába,
Az őshazába vándorolt ki ő,
Feje felett a vén, szent Himalája,
Tán öregebb, mint maga az Idő.
Ott rótta a betűket és kereste
Puszták homokján vérei nyomát,
Meglátogatta ínség, balszerencse,
De ő csak várt és vándorolt tovább.”
Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról

 

Céljának ezt tűzte ki:
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, keletre jövök, s ahogy lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudománynak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

 

Útja nemcsak a megtett távolság miatt döbbenetes – több mint 12 ezer kilométert járt be, s ennek legnagyobb részét gyalogszerrel, hiszen szegény volt –, hanem a rengeteg veszély, az emberi tűréshatárt súroló és sokszor meghaladó körülmények miatt is. Pontos részleteket nem mindig tudunk róla és útjáról, mert szerénysége, valamint az a törekvése, hogy elkerülje saját személyének előtérbe helyezését, megakadályozta abban, hogy személyes élményeiről részletesen beszámoljon.

 

Küzdelmes út során jutott el Ázsiába, ahol eredeti célja mellett vállalt még egy feladatot: az Európa számára addig ismeretlen tibeti nyelv és kultúra tanulmányozását. Ezt a kutatást ugyanolyan pontosan és lelkiismeretesen végezte, mint eredeti munkáját. Nyolc évet töltött különböző lámakolostorokban Nyugat-Tibetben, és tudós lámák segítségével tanult.
Tanulmányainak gyümölcse két könyv, amelyek 1834-ben jelentek meg: az első hiteles tibeti-angol szótár, valamint egy tibeti nyelvtankönyv. Ezeken kívül összefoglaló tanulmányokat is írt a tibeti vallásról, kultúráról, művészetekről, tudományokról. A tibeti kolostorok után Kalkuttában folytatta tanulmányait, ahol saját anyagainak feldolgozása mellett a Bengáliai Társaság könyvtárának gazdag keleti anyagát rendezte. A tibeti után a szanszkrit nyelv vizsgálatának szentelte magát, itt is eredeti célja vezérelte, hogy talán némi információra bukkan a magyarság eredetét illetően.

 

korosi csoma 1

Szobra szülőfalujában, Csomakőrösön.

 

Kalkuttában is visszavonult, zárkózott aszkétaéletet élt, akárcsak a kolostorokban. Minden támogatást visszautasított, már-már fanatikusan. Konok makacssága nem engedte meg, hogy akár hazai, akár indiai felajánlást elfogadjon. Ha mégis hajlandó volt erre, azt kölcsönnek tekintette, és amint módjában állt, megtetézve küldte tovább szülőhazájába, Erdélybe, alapítványi célokra. Talán túlzottan is szerény volt, magáról nem írt, nem beszélt, pedig tanulságos lett volna az utókor számára, ha például útjáról részletesen beszámol.

 

1835-ben azt írta:
„Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn-magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe.”

 

1842-ben felkerekedett, hogy eljusson a tibeti fővárosba, Lhászába – természetesen nem feledve eredeti célját. A Dalai Láma híres könyvtárában szeretett volna kutatásokat folytatni, ám az úton maláriát kapott, és szervezete nem tudott megküzdeni a kórral. A dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa árnyékában. Halála után szenteket megillető tisztelet övezte, a „nyugati tanítvány” néven emlegették. Sírhelye zarándokhellyé vált.

 

Élete jól példázza, hogy egy egyszerű ember, szegényen és tengernyi viszontagságot szótlanul tűrve, pusztán hősi megszállottságtól fűtve hogyan állhat helyt, és hogyan küzdhet meg egy teljesen ismeretlen nyelv és kultúra megismeréséért. Segítségére volt kimeríthetetlen tudásszomja, melyre vándorbotként támaszkodhatott. Elméjét, kutatásra irányuló koncentrációját nem gátolták a szenvedélyek. Személyiségét teljes egészében a vállalt ügynek, fogadalmának ajánlotta, és élete minden pillanatában arra törekedett, hogy előbbre jusson kutatásaiban. Állhatatosságának csak halála vethetett véget. Példaképpé válhat hite, eltökéltsége, egy eszméhez való hűsége miatt.

 

Széchenyi István így írt róla:
„Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem maga helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel és nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!”

 

Kőrösi Csoma Sándor mindig is büszke volt származására, ahogy írta, „én a székely nemzettség szülötte vagyok”, angol nyelvű könyveiben pedig székely-magyarnak nevezte magát.

Kőrösi Csoma Sándor az első európai ember, akit a keleti népek szentként tisztelnek, Japánban 1933-ban hivatalos ünnepségek keretében bódhiszattvának azaz buddhista szentnek nyilvánították. A Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga árnyékában lévő sírja buddhista zarándokhely.

 

Z. Nagy István

 

Forrás:
http://www.ujakropolisz.hu
www.wikipedia.org

 

Kapcsolódó cikkek:

Erőss Zsolt a Kancsendzöngára készül