apor vilmos 1Segesvár, 1892. február 29. - Győr, 1945. április 2.

Báró altorjai Apor Vilmos 1892. február 29-én született, ősi székely főnemesi családban. Az Aporok eredetüket a szkíta-hun időkig, egészen Opour rabonbánig vezetik vissza. Így az Aporok, a Kárpát-medencében élő őshonos székely és magyar népesség megsegítésére érkező Árpádi magyar törzsek előtti időkben is a székelység szellemi és egyben katonai vezetői voltak. Apor Vilmos Segesváron született és mindössze 6 éves volt, mikor édesapját elveszítette. Édesanyja egyedül nevelte 6 testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai Jezsuita kollégiumban végezte.

 

 

 

 

 

A papi hívatáshoz már kisgyermek korától vonzódott így érettségi után a győri szemináriumban kezdett tanulmányokat. Később az innsbrucki egyetemen tanult, ahol teológiai doktorátust szerzett, 1915. augusztus 24-én szentelték pappá. A váradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt segédlelkész, majd a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. A háború vége után, 1918-tól 1941-ig, egészen püspöki kinevezéséig ismét Gyulán szolgál. Egyik legfőbb feladatának tartotta a magyar társadalom keresztény szellemű átformálását és a szeretetre nevelést. Vallotta, hogy szociálisan szolgáló egyházat kell létrehozni, de ez csak a hit erősítése által érhető el. Gondoskodott a szegény gyerekek taníttatásáról, tandíjukról, ruházkodásukról, egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Nem csoda hát, ha két évtizedes gyulai munkássága alatt kiérdemelte a szegények plébánosa címet. Fiatal gyulai plébánosként nagy tekintélyt szerzett, mikor a román megszálló katonák túszszedő akciója után az elfogott gyulai polgárok ügyében fellépett és elérte a túszok szabadon bocsátását.

 

apor vilmos 1

Báró altorjai Apor Vilmos vértanú püspök 

 

XII. Piusz pápa 1941. január 21-én győri megyéspüspökké nevezte ki, március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Püspöki jelmondata: "A kereszt erősíti a szelídet és szelídíti az erőset". Felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére. Amikor a háború elérte Győr városát, sok száz embert fogadott be és nyújtott menedéket saját lakóhelyén a Püspökvárban. Ekkor már talán érezte, hogy közel számára a vég, mert kijelentette: "Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét". 1945. nagypéntekén, a megszálló részeg orosz katonák törtek a püspöki szállásra és annak pincéjében összezsúfolódott, rettegő hívekre. Száz asszonyt és fiatal lányt akartak magukkal hurcolni, hogy megerőszakolják, brutálisan megkínozzák, majd kivégezzék őket, mint ahogy tették ezt több ezer esetben a felszabadításnak hazudott megszállásuk során. Apor Vilmos püspök volt, aki egyedül állt ellen a brutális csőcseléknek, testével védelmezte és akadályozta meg, hogy híveinek baja essék.

A megvadult részeg horda lövöldözni kezdett, egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte a püspököt. Isteni csoda folytán a püspökön kívül senkinek sem lett bántódása. Az ostromlott városban petróleum lámpa fényénél műtötték meg, de megmenteni már nem tudták. Húsvéthétfőn, április 2-án hajnalban, báró altorjai Apor Vilmos, a székely rabonbánok leszármazottja őseihez költözött. Halálos ágyán is hazájára és népére gondolt, utolsó szavai ezek voltak:

 

"Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve bízom benned! Amen.”

 

apor vilmos 2

 Boldog Apor Vilmos vörösmárvány kőszarkofágja a győri Székesegyházban.

 

Testét ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert - mint írta - a püspök szent volt. Hívei, drága püspöküknek vörös márvány szarkofágot készítettek, és 1948. november 24-re tűzték ki testének ünnepélyes felemelését, amit a kommunista rezsim megakadályozott. A vértanú püspököt csak 1986. május 23-án sikerült méltó sírhelyére temetni.

 

Báró altorjai Apor Vilmos boldoggá avatási eljárása halálát követő évben, már 1946-ban megindult, de ezt 1949-ben felfüggesztették és csak 1989-ben lehetett folytatni. II. János Pál pápa 1997. november 9-én a római Szent Péter téren avatta boldogá, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson. Hivatalos egyházi emléknapját a végső nyughelyére helyezés évfordulóján, azaz május 23-án tartják. Jelenleg ő az egyetlen boldoggá avatott székely vértanú, ereklyéjének egy darabját a csíksomlyói kegytemplomban őrzik. A boldoggá avatott püspök vérrel átitatott ingének egy darabját, melyet meggyilkolásakor viselt, Pápai Lajos győri megyéspüspök ajándékozta nemrégiben a templomnak. Boldog Apor Vilmos szentté avatási eljárását megkezdődött, és kétség nem férhet hozzá, hogy hamarosan be is fejeződik, mert mint a győri egyházmegye hivatalos oldalán írják:

„Boldog Vilmos püspök vértanú közbenjárására már eddig is sok imameghallgatás történt. A hívek kérjék bizalommal közbenjárását Istennél és az imameghallgatásokat jelezzék”.