bod 2Csernáton, 1712. február 22. - Magyarigen, 1769. március 3.

303 évvel ezelőtt, 1712. február 22-én született felsőcsernátoni Bod Péter, polihisztor tudós, református lelkész, irodalomtörténész, számos kiemelkedő magyar és latin nyelvű mű szerzője. Bod Péter a kézdiszéki Felső-Csernátonban, elszegényedett nemesi családban született, ősei lófő székelyek. 7 éves volt, mikor édesapja, Bod Márton áldozatul esett a Székelyföldön dühöngő nagy pestisjárványnak. Mivel a család kereső nélkül maradt, Péternek abba kellet hagyni tanulmányait és mezei munkákkal, marhapásztorkodással segítette özvegy édesanyját és két leánytestvérét.

 

 

Anyja újbóli megházasodása tette lehetővé számára a tanulmányok folytatását. 1724-ben szolgadiákként került az enyedi kollégiumba, majd a kollégium elvégzése után három évig Felsőbányán volt tanító, továbbtanulásához kuporgatta keresetét. Ezután visszatért Enyedre, hogy teológiai és filozófiai tudását bővítse. Jó előmenetele révén hamarosan megkapta az enyedi kollégium könyvtárosi tisztét, mely jelentősen hozzásegítette irodalmi ismeretei bővítéséhez, illetve későbi életére döntő hatást gyakorolt. Szorgalma jutalmául, 1739-ben három évre szóló ösztöndíjat nyert a lejdai egyetemre, mely a kor egyik leghíresebb iskolája volt. Eddigi szakterületén kívül jogi, természettudományi és történelmi tanulmányokat folytatott illetve keleti nyelveket tanult. 1743-ban tért vissza Erdélybe, Székelyföldre, ahol gróf Teleki Józsefné gr. Árva Bethlen Kata udvari papja lett, annak hévizi birtokán (ma Olthévíz). Itt ismerte meg első feleségét, de boldogságuk rövid életű volt, szeretett felesége meghalt első gyermekük születési közben. 1749-ben Bod Pétert a magyarigeni eklézsia hívta meg papjának, ahol 20 éven át, egészen haláláig munkálkodott.

 

Szenci Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc példájára Bod Péter elsősorban a magyar reformátusság, illetve Erdély múltjának, kulturális hagyatékának tanulmányozására, emlékeinek gyűjtésére és feldolgozására szentelte életét. Ebből a célból páratlan gyűjtőmunkát végzett: minden keze ügyébe került magyar könyvet áttanulmányozott, kéziratos hagyatékokat vizsgált át, idehaza és külföldön nagyszámban másolt le sírfeliratokat, széles körű levelezést folytatott, bizánci, osztrák, német, cseh, sziléziai, lengyel historikusokat forgatott. Munkássága során látóköre egyre inkább kitágult Erdélyről egész Magyarországra, a református hagyományról a teljes magyar kultúrára szélesedett. Ennek a nagy jelentőségű, töretlen szorgalommal végzett kutatómunkának gyümölcse legismertebb műve a „Magyar Athenas”, mely 1766-ban az alábbi címmel jelent meg:


„Magyar Athenas, avagy az Erdélyben és Magyar-Országban élt tudós embereknek, nevezetesebben a’kik valami, világ eleibe botsátott irások által esméretesekké lettek, ’s jó emlékezeteket fen-hagyták HISTÓRIÁJOK, mellyet sok esztendők alatt, nem kevés szorgalmatossággal egybe-szedegetett, és az mostan élőknek, ’s ezután következendőknek tanulságokra, ’s jóra-való felserkentésekre közönségessé tett F. Tsernátoni Bod Péter a m-igeni Ekklésiában a’ Kristus Szogája.”

 

Mint a jelentős mű mutatja, Bod Péter nem csak költők és írók, hanem tudósok életét és munkásságát is feljegyezte, mintegy félezer szerzőt, irodalmi és tudományos munkát említ könyvében. Néhány mondattal mindenkiről jellemzést is ad, Balassiról például így ír:

 

„Gróf Balassa Bálint nem tsak hires nevezetes vitéz úr volt, hanem nagy tudományu is, a vers szerzésében igen hatalmas, kinek énekei sokszor kinyomtattatván mindeneknek kezekben forognak.”

 

bod 1

Bod Péter sírja a magyarigeni református templomkertben.

 

Bod Péter erősen foglalkoztatta a nyelvművelés gondolata, ő volt, aki elsőként vetette fel az Erdélyi Magyar Akadémia megalapításának gondolatát, melyről így írt:

 

„Igen jó volna tudós emberekből álló magyar társaságot a magyar nyelvnek ékesgetésére –mint más nemzetekben vagyon- felállitani. Nem vagyok abban a tévelygésben a melyben látom lenni többnyire a magyar tudós embereket, hogy deák, franczia s más nyelveken kiadott dolgokat magyarul, hathatósan és illendőképpen nem lehetne kimondani; lehet, sőt a mi nyelvünk igen alkalmas akár mely dolgoknak kifejezésére.”

 

Elképzelése, Batthyány Ignác erdélyi katolikus püspök kezdeményezésére évtizedek múltán került ismét terítékre, a terv ugyan továbbra is terv maradt, de mégsem foszlott semmivé, ugyanis Batthyány Ignác saját költségén, az Akadémia alapítására szánt összegből létesítette a gyulafehérvári csillagvizsgálót és püspöki könyvtárat. Bod Péter műveinek egy részét latin nyelven írta, de ennek célja az volt, hogy a magyarság értékeit más nemzetek tudósai is megismerhessék.

 

Bod Péter, érdekesség képpen említendő munkája, a szintén latin nyelven írt „Brevis Valachorum Transilvaniam incolentium Historia”. Ennek előszavában azzal indokolja a mű megírását, hogy a románokról eddig olyan keveset írtak, és alig emlékeztek meg róluk, ezért ő e mellőzött népet a feledéstől kívánja megmenteni. Hogy mennyire nem igazolódtak be hősünk ezzel kapcsolatos "félelmei", azt pont Bod Péter szolgálati helye, a gyönyörű nevű falu, Magyarigen tragikus példája mutatja leginkább. Az egykor virágzó, színmagyar református falu – és a vele szomszédos Nagyenyed, Boroskrakkó és Sárd- szinte teljes magyar lakossága elpusztult az 1849-es Hegyaljai vérengzések néven elhíresült román népirtás során. 2006-os látogatásunk alkalmával (ekkor készült a templomkerti kép is), a majd 8000 fős Magyarigenben mindössze hét tagja volt a magyar református gyülekezetnek, melyből 5 fő a lelkész családjához tartozott.