marton aronErdély szentéletű püspöke.  

118 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Márton Áron, Erdély szentéletű püspöke. A XX. századi magyar egyház egyik legnagyobb formátumú alakja székely földműves család harmadik gyermekeként született Csíkszentdomokoson. Elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot pedig Csíksomlyón végezte. 1915-ben Gyulafehérváron érettségizett, majd három nappal a sikeres érettségi vizsga után katonai szolgálatra kap behívót.

 

Márton Áron fegyverrel a kézben küzdötte végig az első világháborút, a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közlegényeként került harctéri szolgálatra Doberdóba. A fronton avatják tizedessé, azt követően pedig hadapródjelöltté. Több mint egy évi elsővonalbeli harctéri tartózkodást követően Nagyszebenbe küldik tiszti iskolába, mely elvégzése után hadnagyi rangban az ojtozi-szorosban, majd újra az olasz fronton harcol. Szigorú, de beosztottjait megbecsülő parancsnok volt, tiszttársai szerették, katonái rajongtak érte. Bátor, a veszélyes helyzeteket sem kerülő hadfiként, négy alkalommal sebesült meg. A végsőkig kitartott, még 1919 tavaszán is részt vett a székely hadosztály Tisza menti hadműveleteiben, amiért hadifogolyként a brassói Fellegvárba zárták.

 

szuleivel

 

Leszerelése után egy ideig földművesként, és erdészeti tisztviselőként dolgozik. Teológiai tanulmányait 1920-ban kezdi el, pappá Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök szenteli 1924-ben. Kezdetben Ditróban,

s Gyergyószentmiklóson káplán, majd hittanár ugyancsak itt, és Marosvásárhelyen.

Plébánosi kinevezést Verestoronyra kap, később udvari káplán, püspöki levéltáros, és titkár lesz Gyulafehérváron. 1936-ban a kolozsvári Szent Mihály plébánia vezetésére kap ideiglenes megbízatást,

rá egy évre kanonoknak léptetik elő, majd a plébánia megválasztott vezetője lesz.

 

1938. december 24.-én XI. Piusz pápa Gyulafehérvár püspökének nevezi ki. Püspöki jelmondatául

a „Non recuso laborem”, azaz  "Nem futamodom meg a munkától" mondatot választotta.

Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: "Nem utasítom el a bajt,

a nyomorúságot, a szenvedést". Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Vezetésével egyháza és egyházközössége szilárd és biztos támasza, olykor egyedüli menedéke maradt Erdély magyarságának.

 

1946-ban memorandumban lépett fel az erdélyi magyarság elleni megkülönböztető intézkedések ellen, ezért sorozatos támadások indultak ellene, de ő folytatta harcát a magyar nyelv használatáért,

a magyar intézményekért. Az 1949. évi pünkösdi csíksomlyói búcsúra csángó legények sorfala között érkezik, hívei ugyanis ekkor már nyilván érzik, hogy a hatalom fellépni készül ellene. A búcsú után a titkosszolgálat emberei elrabolták, s 1955-ig nem volt hír róla. Ekkor még a Vatikánban is elhitték halálhírét, s mint "vértanú nép, vértanú püspökéről" emlékeztek meg róla.

 

marton aron 2

Márton Áron fehér lovon, csángó legények gyűrűjében.


Egy kommunista besúgó jelentése a búcsúról:


„A püspök délután kb. 3 órakor érkezett szürke-fehér idomított lovon, mint egy 7-8.000 csángo kíséretében. Ez a bevonulás emlékeztetett a Horti féle bevonulásokra. A csángok ifju legényekből állottak, akik kéz a kézben szoros kordont alkottak Márton Áron körül, hogy lehetetlen legyen az ő megközelítése. A megvakitott tömeg eszeveszetten rohant, a püspök felé, hogy abban a nagy tisztességben lehessen része, hogy a palástját, de legalább a lábnyomát megcsókolhassa.

A tömeg ovációkban tört ki, szervezetten éljeneztek, s „megváltónknak” nevezték a püspököt.

Márton Áron késői jövetelének oka, komoly volt. Vissza akarta tartani a tömegeket a kulturversenyekröl. Márton Áron jobbját 50 szögbe felemelte, a tömeget elhallgattatta, mely egyetlen intésére néma csendbe, lélegzet visszafolytva figyelte minden szavát.

 

A körübelül 15 percet tartott beszédében megköszönte a csángoknak, hogy elkisérték és megvendégelték őt, valamint azt a szives vendéglátást, amibe a csángo vidéken töltött 5 nap alatt öt részesitették. Kihangsúlyozta, hogy ez alatt az idő alatt, meggyőződött a csángok tiszta hitéről.

Kérte a hiveket, hogy továbbra is tartsanak ki, ebben a nehéz időkben mellette és kérte a szülőket, hogy biztositsák gyermekeiknek a katolikus nevelést, mert ezekben a nehéz időkben, ezekben a veszélyes percekben a legnagyobb szükség van arra, hogy a hivek kitartsanak mellette, az egyház mellett. A beszéde további részét lehetetlenség volt megérteni, mert amikor a mai nehéz idöket vádolta, a megszervezett csengös ifju csoportok, akiknek hivatásuk volt elvtársaink munkáját megzavarni, lármát csaptak, s a harangokat is zugatni kezdték. A beszéd után a püspök kiséretével a templomba vonult.”

 

1955-ben derült ki, hogy Máramarosszigeten, a hírhedt haláltáborban van, ahonnan a Vatikán közbenjárására egy bukaresti börtönbe vitték, ahonnan nemsokára kiszabadult. Egy évi szabadság után 11 évig tartó háziőrizetbe került, amelyet 1967-ben szüntettek meg. A fölajánlott kompromisszumokat továbbra sem fogadta el, csak olyan papokat nevezett ki, akiket ő maga akart.

Az erdélyi magyarság kulturális, erkölcsi és szociális felemelkedéséért, jogainak elismertetéséért, a nemzeti gyűlölködés felszámolásáért harcolt. Magatartása és megingathatatlansága csodát tett, Lengyelország után Erdélyben volt legerősebb az egyház Európában.

 

Márton Áron püspök emléke ma is elevenen él Székelyföldön, szavai, tettei lámpásként világítanak a mindennapok útvesztőjében. 2010-ben, halálának 30. évfordulóján emlékházat avattak szülőfalujában, Csíkszentdomokoson, sírja a gyulafehérvéri székesegyház kriptájában található.

 

Kapcsolódó cikkek:

Márton Áron 1949-es csíksomlyói beszéde