Thokoly-ImreKésmárk, 1657. szeptember 25. - Izmit, 1705. szeptember 13.  

357 éve született késmárki gróf Thököly Imre kuruc hadvezér, 1682–1685 között Felső-Magyarország, majd 1690-ben Erdély fejedelme. Késmárkon látta meg a napvilágot, édesapja Thököly István részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette Habsburg ellenes főúri összeesküvésben, amiért 1670-ben jószágvesztésre ítélték s a császáriak által ostromolt

árvai várban halt meg.

 

 

 

 

Hívei a teljes árvaságra jutott fiát Erdélybe menekítették, ahol Nagyenyeden tanult. Alig volt 20 éves, amikor a kuruc hadak közt a Felvidéken jelentős sikereket ért el a császári csapatokkal szemben.

Ezzel valójában már az 1670-es évek¬ben elindította a Habsburg-ellenes függetlenségi harcot.

A bujdosók 21 éves korában, 1678-ban vezérükké, majd 1680-ban Hajdúszoboszlón a kuruc seregek fővezérévé választották. 1682-ben házasságot kötött I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával,

így a hatalmas Rákóczi vagyon is a függetlenségi harc támogatását szolgálhatta.

 

Kiváló képességű hadvezér volt, elfoglalta Kassát, Felső-Magyarországot és a bányavárosokat, majd  Béccsel fegyverszünetet kötött, s így önálló fejedelemséget hozott létre az erdélyi határtól a Garamig. Ez volt a három részre szakadt ország rövid életű negyedik állama. Szövetségre lépett a török Portával, a szultán 1682-ben királyi címet adott neki, de ő csak a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. Sikertelenek maradtak a francia szövetség megszerzésére irányuló törekvései, ezért Habsburg ellenes harcaiban csak a hanyatló török birodalom szövetségére támaszkodhatott. Amikor a törökök 1683 szeptemberében vereséget szenvedtek Bécs alatt, s megindult a Habsburg ellentámadás, ez megpecsételte Thököly sorsát is.

 

A budai pasa 1685 tavaszán - hogy kiszolgáltatásával békét vásároljon a császártól - Nagyváradon elfogatta, s ezzel összeomlott a felső-magyarországi fejedelemség. Zrínyi Ilona, Munkács várát még éveken át hősiesen védte ugyan a Habsburg csapatok ellen, végül kénytelen volt azt feladni.

A Habsburgok Zrínyi Ilonát és két kiskorú gyermekét Bécsbe vitték és fogságban tartották.

 

Bár Thököly Imrének végül a Porta hamar visszaadta szabadságát, korábbi pozícióját már nem sikerült visszaszereznie. Apafi Mihály erdélyi fejedelem halála után, 1690 szeptemberében a zernyesti csatával megszerezte ugyan még Erdélyt, s fejedelemmé választották, de a császári csapatok már két hónap múlva kiszorították az országból. Thököly a török seregben harcolt tovább a Habsburgok ellen, foglyul ejtett császári főtisztekért cserébe elérte felesége, Zrínyi Ilona szabadon bocsátását.

 

Az 1699-es karlócai béke kimondta száműzését, s a Porta 1701-ben a kisázsiai parton Nikodémiát jelölte ki híveivel tartózkodási helyéül. Még megérte mostohafia, II. Rákóczi Ferenc 1703-ban megindult szabadságharcának kezdetét, de abban betegsége miatt már nem tudott részt venni. A kisázsiai Nikodémiában halt meg 1705. szeptember 13-án. Hamvait 1906-ban hazahozták, a budapesti Deák téri templomban ravatalozták fel, majd a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

 

Thököly abban bízott, hogy török segítséggel az osztrákok legyőzhetők. Ez kezdetben csak remény volt, melyet az 1683-as, bécsi vereség oszlatott el végleg. Thököly Imre szabadságharca bukása ellenére a magyar nemzet megmaradásának létfontosságú mozzanata, Thököly fellépése ugyanis hozzájárult a 150 éves megszállás felszámolásához, a három részre szakadt ország újraegyesítéséhez és a magyar állam fennmaradásához.

 

thokoly a fovezer

Thököly Imre a kuruc seregek fővezére