szent piroska1088. – 1134. augusztus 13. 

Szent Piroska, Árpád-házi magyar királylány, Iréne néven bizánci császárné. Piroska, Szent László magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött gyermeke, II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége, Szent Iréne néven mai napig a görög-keleti egyház legnagyobb női szentje. Kultuszát a római- és görög-katolikus egyház is átvette és ugyancsak szentjei közé sorolja.

 

Míg a körülbelül egy évszázaddal később élt és tevékenykedett, szintén Turul Nemzetségbeli Erzsébetről és Margitról könyvek sokasága látott napvilágot, addig Piroskának a magyar történelemmel foglalkozó munkák, méltatlanul sokszor egyetlen mondatot sem szentelnek. A vallásos könyvek esetében sem jobb a helyzet, a szentek életével foglalkozó lexikonok némelyike Piroskát, még apjának, Szent Lászlónak életével kapcsolatban sem említi.

 

Piroska mindössze két esztendős volt, amikor édesanyja, Adelhaid meghalt, majd öt évvel később, 1095. július 29-én édesapját is elveszítette. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. Könyves  Kálmán műveltségét, széles látókörét ismerve, nem  lehet  kétséges, hogy  Piroska a kor legjobb, királylányhoz méltó nevelésében részesült. A Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között fennálló feszült viszony enyhítése érdekében, Piroskát 16 évesen eljegyezték a bizánci császár fiával. Komnénosz János 1104-ben vette feleségül Szent László leányát, akinek ezért át kellett térnie az ortodox vallásra, melynek során az Iréne (Béke) nevet kapta. Harminc évi házasságuk alatt nyolc gyermek, négy leány és négy fiú született, köztük a későbbi császár, Komnénosz Manuel, Bizánc történetének elismerten legtehetségesebb uralkodója.

 

Piroska, a bizánci udvarban gyakran fogadott Magyarországról szentföldi zarándokokat és követeket. Többször közvetített, a hazánk déli határait, a Szerémséget fenyegető, agresszíven terjeszkedő Bizánci Birodalom és a Magyar Királyság között. Hogy szívében és lelkében egész életében magyar maradt, jól példázza az az eset, amikor férje János, már bizánci császárként egyszer azt találta mondani Piroska előtt, hogy „a magyar király is az ő alattvalója”. Szent László leányában azonnal felébredt a nemzeti büszkeség és közölte férjével, hogy ez csak vágyálmaiban lehetséges. János ezen annyira felbőszült, hogy haragjában megütötte feleségét. Piroska megüzente ezt unokatestvérének a magyar királynak,

aki ekkor már Könyves Kálmán fia, II. István királyunk volt. Tanulságos a történet, mert nem árt, ha tisztában vagyunk a korabeli Európa hatalmi erőviszonyaival. A Bizánci Birodalom fénykorát éli, Európa fő hatalmi tényezőjeként említik. Istvánnal ezt minden bizonnyal elfelejtették közölni, mert a hírre azonnal lóra ült és hatalmas sereggel megtámadta Görögországot. Egymás után rombolta le a görög várak falait és kemény ostrom után visszafoglalta Barancs várát. Mikor a hírre, a bizánci császár személyesen vezetett hadat ellene, István a magyar sereggel hirtelen átkelt a Dunán, hogy János egész seregét összezúzza. A Piroskát bántalmazó, rettenthetetlen és hatalmas bizánci császár sem István párbajkihívását nem fogadta el, de még csatát sem mert kockáztatni a magyarok ellen. János a bizánci fősereggel alig tudott István elől elmenekülni, utóvéd hada, de még a császár saját sátra is a magyarok kezére került. Ezek után a bizánci császár nem vezetett több hadjáratot Magyarország irányába.

 

Piroska élete nagy részét Bizáncban, császárnőként élte le. Feljegyezték róla, hogy a császárság trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára. Valamennyi forrás egybehangzóan tanúsítja, hogy szerény, jó természetű, bájos, kedves, segítőkész asszony volt, mindig harag és indulat nélküli, mindazokkal a jó tulajdonságokkal felvértezve, melyekkel édesapja is rendelkezett. Bőkezűen támogatta a segítségre szorulókat, a nélkülöző és szenvedő tömegeket, gyámolította az özvegyeket és az árvákat. Piroska a középkor legcsodálatosabb egészségügyi és szociális intézményrendszerét álmodta meg és hozta létre a 12. századbeli Konstantinápolyban. A Megváltó Krisztusnak (Pantokrator) felajánlott monostort Piroska irányítása mellett, 1130 körül kezdték építeni.

 

„Létrehozta az  alapoktól   kezdve a  mindenható  Krisztus a  mi  Istenünk  és  Megváltónk  nevével  megtisztelt császári  monostort,  megépítve  az  ebben  látható  gyönyörű  templomokat, kórházakat, aggok  házát, amelyek  szépség,  fekvés  és  egyéb  felszerelés  tekintetében az összes  korábban  létesítettel  és újakkal   szemben  elviszik   a  pálmát. Mindezekben  nagy  mértékben  részt  vett, 

és ezeknek az  épületeknek módszereit és  méretarányait kitűnően méretezve, megfelelően és hozzáértően  szabta  meg".  

 

Az egymáshoz kapcsolódó kolostor-kórház-aggok háza funkciókkal egy olyan intézményrendszert alkotott, mely nemcsak építészetileg volt egyedülálló, hanem szemléletében és szervezettségében is messze  megelőzte  korát. Ezek közül a kórház annyira modern elvek szerint épült, hogy a mai kórházakban is sok mindenben annak beosztását követjük. A Piroska által megálmodott és alapított kórház, mely túlzás nélkül a világ első modern kórháza volt, a későbbiekben az Arab Birodalom és a középkori Európa kórházainak építésekor is példaképül szolgált.

 

Moravcsik Gyula  csaknem kilencven  éve (1923) állapította meg a Pantokrátor kórházzal kapcsolatban: „ Az  emberbaráti intézményeknek a  berendezése  (…) a  fejlettség  olyan  magas  fokát  mutatja, s  oly meglepően  emlékeztet a  modern kórházakra, hogy alig  tudjuk  elhinni, hogy  mindez  a XII. századi Bizáncból való”.

 

Piroska nem élhette meg nagy művének befejezését, 1134 nyarán elkísérte férjét egy kisázsiai  hadjáratra, ahol súlyosan megbetegedett. Halála előtt, bizánci szokás szerint felvette a Xene szerzetesi nevet, melynek jelentése: idegen. Ugyanis Piroska is mindvégig idegen volt és az is maradt új hazájában, Bizáncban, ahol egész életében hasznos célra fordította ősi Turul erejét. Szent László leánya, a szegényekkel, elesettekkel együttérző és segítő magyar emberségnek gyönyörű példája, melynek hagyományait később Szent Erzsébet vitte nyugat felé és melyet Szent Margit is gyakorolt.

A Turul Nemzetség királylányának hamvait hatalmas pompával, hajóval szállították a fővárosba és az általa  emelt Pantokrátor monostor Szent Mihály templomában helyezték nyugalomra. 1453-ban, Konstantinápoly elestekor a templomot és Piroska  szarkofágját a törökök feldúlták és kirabolták. Piroskát, közvetlenül halála után az ortodox egyházban szentté avatták, az isztambuli Hagia Sophia bazilika mozaikképe és magyar emberek szíve örökké őrzi csodálatra méltó emlékét.

 

szent piroska

Szent Piroska mozaikképe a Hagia Sophia bazilikában

 

Forrás:

Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában

www.kaleidoscope.hu

 

Kapcsolódó cikkek:

Szent László király

Szent László legyőzi a tatárokat

Szent László emlékhely a Pogány-havason