kemeny simon 800Hunyadi János önfeláldozó vitéze. 

572 évvel ezelőtt, 1442. március 25-én zajlott le Szeben mellett az a csata, melyben Hunyadi János tönkreverte a szultán seregét. A Mezid bég vezette török sereg gazdag zsákmánnyal és rabok ezreivel akarta elhagyni Erdély területét.

 

 

A magyar és a török sereg hét nappal korábban Marosszentimrénél már megütközött egymással, akkor a sokszoros túlerőben lévő török sereg szétszórta a sebtében mozgósított magyar egységeket. Hunyadi nem csüggedt, körülhordoztatta a véres kardot és néhány nap alatt új sereget szervezett. A zömében székelyekből álló sereg Szeben mellett teljesen megsemmisítette Mezid bég seregét. Ebben a csatában halt hősi halált Kemény Simon, aki lovat és páncélt cserélt Hunyadival, hogy az zavartalanul irányíthassa a hadműveleteket.

 

kemeny simon 800

 

Thúróczi János krónikája nyomán

Ha a török prédára éhezett, nem sokat töprengett, betört Erdélyországba, és onnan mindig sok zsákmánnyal tért vissza. Hiszen megtehette, mert a föld népének védelmezője nem volt, az urak csak a maguk birtokával törődtek.

 

Egyedül Hunyadi János szánta meg a szegénységet, csak az ő keze szorult ökölbe, amikor a felégetett falvakat látta. Nem is várta meg, míg a török betört, sokszor megelőzte a támadásban.
Így járt vele a híres Mezet bég is, aki úgy tanyázott Marosszentimre mellett, mintha a hazájában volna. De azért mégsem, mert itt bátrabban rabolt és fosztogatott.
Hunyadi pedig megelégelte a török vakmerőségét, és váratlanul megrohanta Mezet bég táborát. Az első rohammal elsöpörte a törököt, de aztán a bég mozgósította a tartalékot is.
Egyszerre Hunyadi azon vette észre magát, hogy a török háromfelől támad rá. Hirtelen tömött sorokba szorította a katonaságát, aztán lassan hátrálni kezdett. Váratlanul átkelt az Ompoly vizén, és visszavonult Gyulafehérvárra. Ott várta be a székelyek seregét.

 

De ezalatt Mezet bég is felkészült a csatára. Összehívta legjobb tisztjeit, legbátrabb vitézeit, és azt mondta nekik:
- Az oroszlánt csak az pusztíthatja el, aki a szívét eltalálja.
Ilyen oroszlán a magyar hadsereg is, annak pedig Hunyadi János a szíve. Csak úgy győzhetünk, ha Hunyadit elfogjuk vagy megöljük.
- Úgy legyen! - kiáltották a tisztek, ezt kiáltották a közvitézek is.
Az egész török sereg felkészült a harcra, és mindenki Hunyadit akarta levágni. De Mezet bég ezzel sem érte be. Azt mondta a vitézeknek:
- Jól figyeljetek, hogy Hunyadit mással össze ne tévesszétek! Ez a vezér mindig ott jár, ahol legerősebb a küzdelem. Fehér paripája kiragadja a legnagyobb sűrűből. Hunyadi ezüstsisakot visel, karján címeres pajzs van, rajta egy holló, amelynek csőrében gyűrűt láttok. Erről megismeritek.
- Megismerjük, és meghal - mondták erre a tisztek és a janicsárok.

 

Eközben Hunyadi is felkészült a csatára. Feltette ezüstsisakját, felöltötte címeres páncélját, és elővezettette hófehér paripáját. Ekkor azonban alvezére, Kemény Simon megállította, és azt mondta neki:
- Uram, a kémek jelentették, hogy az egész török tábor egyedül a vezért keresi, magára Hunyadira támad. Cseréljünk fegyvert, páncélt és lovat, mert ha én elesem is, így a győzelmet biztosítjuk.
Hunyadi egy percig gondolkodott, aztán szó nélkül intett Kemény Simonnak, hogy vesse le a páncélját. Ott mindjárt fegyverzetet és lovat cseréltek. Nemsokára szemben állott a két sereg. A magyar sereg élén, hollós címerrel a karján, hófehér paripán Kemény Simon állott. Amikor a két sereg összeroppant, minden török vitéz a fehér paripán lovagoló, hollós címerű lovagra támadt.

 

De a székelyek nem hagyták a vezért: keményen aprították a janicsárt. Hiszen apríthatták, mert annyian voltak, mint a sáska. Nemsokára a hollós címerű lovag mellett ott feküdt a török sereg színe-virága, de hiába, mert csak úgy özönlött oda a sok török.
Végre a sok sebtől a vezér már ellankadt, egyszerre a lova is összeroskadt alatta. A székelyek rémülten látták, hogy a vezér elesett, a törökök pedig rettenetes hangon üvöltötték:
- Hunyadi meghalt! Hunyadi meghalt!
Már-már megzavarodtak a magyar és a székely hadsorok, amikor az Ompoly mellől új sereg bontakozott ki, és a sereg élén ott vágtatott maga a vezér: Hunyadi János!
- Itt van Hunyadi! - kiáltotta mennydörgő hangon, s bár Kemény Simon páncélját viselte, mindenki megismerte hangjáról és kardjának csapásáról. Nyomában ott vágtattak a legjobb vitézek, akik súlyos kardcsapással álltak bosszút Kemény Simon haláláért.

 

A törökök iszonyúan megrémültek, amikor Hunyadit meglátták. Mintha sírjából kelt volna ki, túlvilági alaknak látszott. Az egész török sereg futásnak eredt, a magyar meg keményen üldözte. Levágták ott magát Mezet béget is, de még növendék fiának sem adtak kegyelmet. Annyit zsákmányoltak azon a helyen, hogy a török boglárok árából templomot emelhettek a csata színhelyén.

 

Forrás:

Lengyel Dénes: Régi magyar mondák
Thuróczi János krónikája nyomán

 

Kapcsolódó cikkek:

A törökverő hős