dsida jeno 220x302 

Kész a világ,

Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes, iszonyú sötét!

 

A zordon tömeg-árnyék

                                     Némán zokogva kering útjain,
                                     S csak egyet tud és egyet érez...
                                     Most váratlanul vágyón megvonaglik
                                     És felzúg Istenéhez:
                                     Betelt az idő!
                                     Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
                                     Mert epedünk!

                                     Fényesség nélkül oly sivár az élet!
                                     Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
                                     Legyen világosság!...

                                     És ismétlik mindig erősebben
                                     A felviharzott étheren keresztül
                                     És felharsan az egek harsonája
                                     S a végtelennek zsolozsmája zendül
                                     Zsibongva, zsongva...
                                     És nagy szavát az Úr - kimondja!

                                     

                                      (1924)