jozsef attila 1927

 

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

 

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
                                     Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

 

                                     Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
                                     Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
                                     Teljes egészében, mint nem is oly régen
                                     És csillagunk ismét tündöklik az égen.

 

                                     A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
                                     Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
                                     Felhatol az égig haragos szózatunk:
                                     Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

 

                                     Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
                                     Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
                                     Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
                                     Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

 

                                     1922 első fele

 

 

 József Attila versét Koncz Gábor mondja el