szekely karacsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron – egymagában – fenn a Madarason
– Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van… Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.

– Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek? 

– A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Áron!
Jókedvemben kaptál… legyen úgy… nem bánom.

 

De még mielőtt a kérést teljesítem, 
                                     Valamit meg kéne magyarázni nekem:
                                     Én a székelyekről hallottam eleget,
                                     Mondtak már rólatok hideget, meleget…
                                     Tudom – hívők vagytok –, sokat imádkoztok,
                                     De szidásomban is világelsők vagytok.
                                     Hallom, magatokat székelynek valljátok,
                                     S kiválasztott népem neveit hordjátok:
                                     Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
                                     Az egész Biblia – egész Ábrahámig…
                                     Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
                                     Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.
                                     Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded,
                                     S mégis a székelyek boldogságát kéred…
                                     Miféle náció, ha a nyelve magyar?
                                     – Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
                                     Csak egy kicsivel több.
                                     Úgy legalább három vagy négy fokkal.
                                     Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázban,
                                     Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
                                     Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
                                     S szelíd korholással szólott az Úr hangja:
                                     – Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
                                     Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
                                     Én megértettelek, és most érts meg te is:
                                     Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.

 

Tatar Attila Gyergyoszentmiklos Madarasi hargita ed07f146a0c1b1bdf014ab70c50327ab

Hóba temetkezett Madarasi Hargita. Fotó: Tatár Attila, Gyergyószentmiklós

A "Székelyföld 2012" fotópályázatra nevezett kép.