wass albert lathatatlan lobogo kicsi

Konok hűséggel hordozom 

az úttalan bozótokon.

 

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!

 

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

 

                                     Mert valami még megmaradt. 

                                     Görcs zsibbasztja a markomat,

 

                                     de markomban még itt a Szó:
                                     a láthatatlan lobogó!

  

                                     Ereklyém, Kincsem. Fegyverem. 

                                     Magasra tartom s lengetem!

 

                                     És védem, foggal és körömmel!
                                     Vad dühvel és őrült örömmel!

 

                                     És mentem, mindenek által,
                                     íntépő, végső akarással!

 

                                     Dúlt otthonom rég összedőlt.
                                     Kifordult alólam a föld.

 

                                     Társaimat ár elsodorta.
                                     Mögöttem ég a poklok pokla.

 

                                     Előttem vad sziklák merednek.
                                     De nekivágok a meredeknek!

 

                                     Mert élek még! Ha törten is,
                                     ha vérben is, ha görcsben is,

 

                                     még ha utolsó is vagyok,
                                     kit az özönvíz meghagyott,

 

                                     de harcom végig harcolom
                                     s a lobogót megmarkolom!

 

                                     Megmarkolom és nem hagyom,
                                     ha le is szakad a két karom,

 

                                     ha két lábam térdig kopik:
                                     de feljutok a csúcsokig!

 

                                     S utolsó jussomat, a Szót,
                                     ezt a szent, tépett lobogót

 

                                     kitűzöm fent az ormokon
                                     s a csillagoknak meglobogtatom!