marai sandor

 

MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE 
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

 

                                     

 

                                     Csattogtasd szaporán a szárnyad, 

                                     Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
                                     Ne beszélj nekik a világról,
                                     Ahol most gyertyafény világol,
                                     Meleg házakban terül asztal,
                                     A pap ékes szóval vigasztal,
                                     Selyempapír zizeg, ajándék,
                                     Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
                                     Csillagszóró villog a fákról:
                                     Angyal, te beszélj a csodáról.

 

                                     Mondd el, mert ez világ csodája:
                                     Egy szegény nép karácsonyfája
                                     A Csendes Éjben égni kezdett
                                     És sokan vetnek most keresztet.
                                     Földrészek népe nézi, nézi,
                                     Egyik érti, másik nem érti.
                                     Fejük csóválják, sok ez, soknak.
                                     Imádkoznak vagy iszonyodnak,
                                     Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
                                     Népek Krisztusa, Magyarország.

 

                                     És elmegy sok ember előtte:
                                     A Katona, ki szíven döfte,
                                     A Farizeus, ki eladta,
                                     Aki háromszor megtagadta.
                                     Vele mártott kezet a tálba,
                                     Harminc ezüstpénzért kínálta
                                     S amíg gyalázta, verte, szidta:
                                     Testét ette és vérét itta -
                                     Most áll és bámul a sok ember,
                                     De szólni Hozzá senki nem mer.

 

                                     Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
                                     Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
                                     Különös ez a karácsonyfa,
                                    Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
                                    Kik köntösére kockát vetnek,
                                    Nem tudják, mit is cselekesznek,
                                    Csak orrontják, nyínak, gyanítják
                                    Ennek az éjszakának a titkát,
                                    Mert ez nagyon furcsa karácsony:
                                    A magyar nép lóg most a fákon.

 

                                    És a világ beszél csodáról,
                                    Papok papolnak bátorságról.
                                    Az államférfi parentálja,
                                    Megáldja a szentséges pápa.
                                    És minden rendű népek, rendek
                                    Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
                                    Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
                                    Mért nem várta csendben a végét?
                                    Miért, hogy meghasadt az égbolt,
                                    Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

 

                                    Nem érti ezt az a sok ember,
                                    Mi áradt itt meg, mint a tenger?
                                    Miért remegtek világrendek?
                                    Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
                                    De most sokan kérdik: mi történt?
                                    Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
                                    És kérdik, egyre többen kérdik,
                                    Hebegve, mert végképp nem értik -
                                    Ők, akik örökségbe kapták -:
                                    Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

 

                                    Angyal, vidd meg a hírt az égből,
                                    Mindig új élet lesz a vérből.
                                    Találkoztak ők már néhányszor
                                    - a gyermek, a szamár, a pásztor -
                                    Az álomban, a jászol mellett,
                                    Ha az Élet elevent ellett,
                                    A Csodát most is ők vigyázzák,
                                    Leheletükkel állnak strázsát,
                                    Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
                                    Mondd meg nekik -
                                    mennyből az angyal.

 

                                    (New York,1956.)

 

Kapcsolódó cikkek:

1956 - Népek Krisztusa Magyarország