Az összes góbék közt a legmérgesebbek a tordai góbék. Már azt is tagadják, hogy székelyek, inkább magyarnak mondják származásukat az aranyosszékiek. Tordán történt, hogy a híres református templom tornyát el akarták tolni, mert nem jutott be a templomba elég világosság. Az eltolás mestersége akkor még a borsószemen való gurításnál állott, hát hoztak is borsószemet a torony mellé bőségesen, hogy azon továbbgurítsák a tornyot.

 

A módja megvolt immár a toronytolásnak, de mértékre is szükség vala. Mert a tornyot csak a templom elől akarták eltolni, de féltek, hogy a hatalmas nekibuzdulásban továbbgurul a borsószemeken. Végre egy ködmönt tettek a jelölt helyre, hogy azon túl ne tolják. De nekifeküdtek, de tolták, amíg az erőlködésben mind hanyattvágódtak a borsószemek miatt, melyen elcsúszott a lábuk.

 

Mikor föltápászkodtak, hát eljöttek megnézni a munka sikerét. Ám miközben a góbék a torony tolásával bajlódtak, a ködmönt ellopta egy cigány, így persze a kifáradt góbék már nem találták a mértékjelzés helyén. Aztán belenyugodtak abba, hogy olyan jól sikerült a művelet, hogy a tornyot rátolták a ködmönre. Pedig a helyéről el sem mozdították.

 

A legnevetségesebb ebben a góbéságban, hogy az aranyosszékiek azóta rettentő módon haragusznak

a többi székelyre ezért az ostobaságért, pedig tudják jól, hogy egyetlen szó sem igaz belőle.