Kénosban lakott Zsiga bá, egy jóravaló, csendes székely gazda, a falu bírója, akinek az egész környéken híres volt a felesége a nyelvéről. A Juliska leánya egészen az édesanyjára ütött, szakasztott az anyja volt még a nyelvelésben is. Csak telt az idő, Juliska huszonkettőt számolt az elmúlt évekből, de kérője mégsem akadt Kénosban. Féltek a szájától. Végre aztán egyszer csak eljött a szerencse. Bágyból egy legény megkérte Juliskát és elvitte a völgyben fekvő Kénosból a hegyre épült Bágyba.

 

Zsiga bá négyszem közt megmondta a vejének:
-Már édes fiam, ez a leány az anyja formája. Egy kicsit szájasocska, de azt mondom, hogy inkább elébb verd meg, mint később, mert én a feleségemet később már nem mertem megverni. Ha ezért haza találna jönni a lányom, hát én igazságot teszek Neki itt Kénosban.

 

A bizony hat hét sem telt el, és otthon volt Juliska. Csípőre rakta két kezét és az apja elé állott.
-Igazságot tegyen kend édesapám! Azt tegyen kend!
-Itt Kénosban mindig azt teszek én, hiszen bíró vagyok. Hát mi a baj édes lányom?
-Megvert az uram! Ezt a szégyent el nem tűrheti a kénosi bíró. Megverték a leányát! Ezt megbosszulja kend!!!

 

Zsiga bá elővett egy kötőféket a kamrából és a Juliska lányának a rokolya alatt jól rávert az ülepére, aztán bézárta a pincébe és áthivatta a vejét Bágyból és keményen a szemébe mondta:
-Tudja meg vejem uram, hogy én vagyok a kénosi bíró. Én teszek igazságot Kénosban. Vejem uram megverte a leányomat, az én egyetlen drága gyermekemet, hát én is megvertem kegyelmed feleségét! Most aztán megvan az igazság, békével hazamehetnek mindketten Bágyba!...