szent mihaly 1"Mihály, Isten szentje". 

Szent Mihály, Isten szentje, a lélek mérlegelője, a legtöbb magyarországi templom névadója. Képe megjelenik a Szent Koronán. Napja, szeptember 29.-e, többek között az őszi betakarítás befejezésének ünnepe.

A régiségben őseink szeptember hónapot Szent Mihály havának nevezték.

 

 

 

 

 

Szent Mihály a lélek kísérője

A hét főangyal egyike, a lázadó angyalok ellen küzdő mennyei seregek vezére és győztes harcosa. Általában szárnnyal, egyházi ruhában vagy harci öltözékben ábrázolják, kezében kard vagy kopja, lábánál a legyőzött sárkánnyal, a Sátán megtestesítőjével. A magyar néphagyományban Szent Mihály  van a haldoklók mellett, segít itthagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. A lélek mérlegelője és kísérőtársa, amikor az a túlvilágra költözik, a halott vőfélye és bírája. Mihály és angyalai támadták meg a mennyben a sárkányt és letaszították őt, vele együtt zuhantak a romlott angyalok is. Mihály az egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Patrónusa a keresztény katonáknak, különösképpen, ha pogánnyal küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő lélekért. A haldoklót ő oltalmazza és átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember jó cselekedeteit és gonoszságait. …

 

A halál órájában a lelket ő veszi ki a testből. A jókat a mennybe viszi, azok beiktattatnak Szűz Mária színe előtt, s onnan kerülnek a Szentháromsághoz. A halottakat ő serkenti föl az Utolsó Ítéletkor.

Mihály, Jézus Krisztus zászlótartója, kezében mérleget és a gonoszra sújtó kardot tart…

 

Szent István 1009-ben Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat. A Szent Koronán az alsó Pantokrátor alatt, mellett őrködik Gábriellel párban. Az új uralkodónak Mihály tárja föl az uralkodás titkait, kapuit. A göcsejiek hitében a Holdban Úr Szent Mihály mérlegeli a holtakat. A németkériek szerint ő akasztja ki a Napot, Holdat és a csillagokat, ő kormányozza a felhőket. Csíksomlyón a Mihány-napi prédikáció előtt megfújják a trombitákat. Azt tartják Tápén, hogy amikor a kutyafejű tatárok megtámadták a falut, Mihály a neki szentelt templom tetején állva, karddal zavarta el őket.

 

Fédics Mihály meséjében az Úr leküldi őt egy néggyermekes özvegyasszony lelkéért. Mihály megkönyörül az özvegyasszonyon, egy esztendő haladékot ad neki, de dolgavégezetlenül nem mer az Úr színe elé állni. Beáll hát egy urasághoz parádéskocsisnak; hintót és kalapot kap, s ott kiköti, hogy senkinek nem emeli meg kalapját. Amikor vásárba jár az urasággal, két koldust mégis megkalapolt: az egyiknek a Szentlélek, a másiknak pedig Jézus ült a vállán. Egy esztendő múltán, amikor visszament a mennybe, a Jó Atya felelősségre vonta mulasztásáért. Fölvetetett vele egy szalmaszálat. Mihály azon görcsöt talált, abban egy kicsi férget. Látod, nekem erre is gondom van –mondta az Atya-, hogyne gondoskodnék az árvákról is. Eredj rögtön az asszonyhoz, hozd el a lelkét és többet senkinek ne adj kegyelmet…

Azóta az angyalnak emberalakban nem szabad megjelennie a földön…

 

Torockón régebben sziklasírba temették a halottakat, Mihály barlangjába. Az elhunytat hófehér öltözetben tették a koporsóba. A lányhalottat patyolatfehérbe öltözött szüzek vitték a sírhoz. Csökölyben még napjainkban is fehérben gyászolnak az öregasszonyok. Emberöltők előtt a kisgyermeket, aki „Isten tenyerén él”, aki még közel van az elküldő Fényhez, a Teremtőhöz, nemétől függetlenül fehér, fehérített pendelybe öltöztették, s a vén, ember s asszony, aki már közel került hozzá, szintén fehér viseletben járt. E tisztes ősi szokást Ormánság s Kalotaszeg népe őrizte meg legtovább. A régiek azt tartották, hogy a halál, a temetés menyegző: Mihály a vőfély, ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzőre, Urának örömébe. A halottat Szent Mihály lován vitték, viszik még ma is számos helyen utolsó útjára. A tápéiak szerint aki meghalt, azt mögrugta a Szent Mihály lova. Katolikus temetéseken mindaddig szólt a harang, amíg a koporsót el nem földelték. A harangszó a gyászolók lelkét az égig emelte, kísérték Szent Mihályt, a vőfélyt, aki a „menyasszony”, a halott lelkét vezette; a menyország kapuján csak ők ketten léphettek be, a gyászoló rokonságnak onnan vissza kellet fordulnia. Mihály tiszteletére szívesen szenteltek harangokat, temetői haranglábakat.

 

Szent Mihály napi hagyományok

A göcsejiek szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Mihály napja a gazdasági év fordulója is: ilyenkor szakad meg mindenütt és végleg a fű gyökere, megszűnik a mézelés, az asszony is beléphet már a méhesbe. A halak a víz fenekére húzódnak. A Szent György napján kieresztett marhát számos vidéken ilyenkor hajtják be. Gyergyóban farkasünnepet tartanak, hogy a jószágot megóvják az ordastól. Csíkmenaságon a pásztorok számba adják a jószágot. Az esti mulatságra a gazda és a pásztor együtt veszi meg a pálinkát, a gazda még kenyeret, a pásztor sajtot visz. A számadó főhejre ül, fejére koszorút tesznek. A mulatság furulyaszó mellett reggelig tart, aztán a pásztort táncolva kísérik hazáig.
Napján országszerte Szent Mihály-vásárokat tartottak. Rendszerint e vásárok adták a téli holmik beszerzésének alkalmát. Az új borok is elforrnak ekkorra, innen a „borszűrő Szent Mihály” elnevezés. Napja a kisfarsang kezdete, a vigadalom, s a lakodalmak Katalinig tartanak, ide esnek a duhajkedvű szüreti mulatságok is.

 

A Göncölszekér sok vidékünkön „Szent Mihály szekere”, a Tejút pedig „Hadak útja” mellett „Szent Mihály útja” nevet is viselte. Szent Mihály legrégebbi említése az erővidéki Vargyasról származik, ahol 1997-ben, az új templom alapkőletételénél bukkantak középkori falmaradványokra és egy kőből faragott keresztelőmedencére, melyen székely-magyar rovásírással  „Mihály, Isten szentje” felirat áll.

 

Forrás:

Molnár V. József: Kalendárium

wikipedia