kiralynezo 3Egyedülálló siklódi népszokás.

A székelyföldi Siklód olyan, mint egy élő falumúzeum. A Sóvidékhez tartozó településen élő fiatal vendéglátós, Balázs Dávid kezdeményezésére, néhány éve, egy mára szinte teljesen elfeledett, világszinten egyedi népszokást, a Pünkösdi Királynézót elevenítettek fel.

 

 

Erre az alkalomra nemcsak a hazalátogató falubeliek, hanem sok vendég, turista is eljön, kíváncsi a falura és az itteni népszokásokra – mondja Balázs Dávid, akivel az idei Pünkösd kapcsán beszélgettünk.

 

-Pár szóban mutassa be Siklódot, és a helyi látványosságokat.

-Siklód, Hargita és Maros megye egyik határfaluja, a Görgényi havasok lábánál fekszik.  Az első látásra szembetűnő táji, környezeti szépségeket leszámítva, szeretném megemlíteni az 1784-ben épült, műemlékként nyilvántartott fa haranglábat, Tsikfalvi Tsók János remekművét, valamint a Kós Károly által tervezett 1994-ben épült templomot. Ez az egyetlen olyan épület, ami Kós tervei szerint készült, de már a nagy tervező halála után. Mivel a falu félreeső helyen van, út is csak egy vezet oda, az aprónak cseppet sem mondható településen mintha megállt volna az idő. Az utóbbi ötven évben szinte nem épült új ház, így Siklód megmaradt az egyetlen egységes faluképpel rendelkező sóvidéki településnek, egy valóságos élő falumúzeumnak.

 

-Milyen, ma is élő népszokások maradtak fenn Siklódon?

-Mint valamennyi székely faluban, itt is minden nagy vallási ünnephez fűződik egy-egy népszokás.

A ma is élő népszokások közül megemlíteném a Húsvéti fenyőágazást, locsolkodást, valamint a Pünkösdi Királynézót. A Húsvéti népszokások nagyjából megegyeznek a többi sóvidéki faluéval, a Királynézó viszont világszinten egyedülálló.

 

kiralynezo 3

Pünkösdi Királynézó, az utolsó pillanatban megmentett népszokás

 

-Mit kell tudnunk a Pünkösdi Királynézóról?

-Siklódon már nagyszüleink idejében is, Pünkösd a gyermekek ünnepe volt. A gyermekek, az ünnep mindhárom napján Királynéztak az előre elkért, kitakarított csűrben. Pünkösd első napján összegyűlt a gyereksereg az előkészített csűrben, gyerekjátékokat játszottak, táncoltak, a kisebbek itt sajátíthatták el a falura jellemző táncok első lépéseit. A gyerekek közül általában mindig tudott valaki hegedülni, szájmuzsikázni, ha ilyen nem került a korosztályból, akkor csak énekszóra mulattak.

 

kiralynezo 1

 

kiralynezo 2

Siklódi gyermekek a kitakarított csűrben

 

Pünkösd másodnapján, délelőtt összeállt a gyerekcsapat és katonás rendben, énekszóval elindultak az előre megtervezett útvonalon. Végigjárták a falu utcáit, majd a mezőre vonultak, ahol általában egy forrás mellett letelepedtek, ott szórakoztak, játszottak. A felvonulásban elől két nagyobbacska leány vitte a zászlót, utánuk következtek a kiskirálynék, akiket a fiúk védősorfala vett közre, ugyanis a mókásabb kedvű felnőttek bizony megpróbálták ellopni a királynékat. A felvonulás egyik ékességét a zászlók képezték. A zászlók guzsalyra rögzített kőhímes abroszokból készültek, ezekre fekete rózsás kendők kerültek, majd a fejkendőkre hímzett zsebkendők, a zászlók végét bazsarózsa csokorral díszítették. A leányok homlokát, maguk készítette párták ékesítették, amiket krepp papírral, ún. pilivel (sztaniol), gyöngyökkel, tükördarabokkal díszítettek.

 

kiralynezo 4

Énekszóval, katonás rendben vonulnak végig a falu utcáin

 

A kommunista rendszerben vallási ünnepként és népszokásként tiltották, az ünnep másod és harmadnapján iskolába kellett menni, de a gyermekek a tiltás ellenére az iskolában, szünetben is megtartották a maguk kis ünnepségét. A falu elnéptelenedésével ez a népszokás is kezdett a feledés homályába veszni.

 

-Az elmúlt években újra felelevenítették a hagyományt. Sikerült megőrizni az eredetiségét?

-Talán mi vagyunk az utolsó generáció, akiknek az idejében még volt Királynézó Siklódon. Mondhatni, mi vagyunk az az generáció, aki át kell adja gyermekeinek azt az örökséget, amit nagyszüleinktől kaptunk, mert nem csak nyelvében, de hagyományaiban is él a nemzet. A nyelvet minden jószándékú édesanya, édesapa bármilyen körülmények közt átadja gyermekének, viszont a hagyományokba kötelességünk őket belenevelni, hogy legyen majd köztük is olyan, aki néhány év múlva tovább szeretné adni ezt az örökséget. Amennyiben lehetséges ragaszkodunk az eredeti forma megtartásához, de persze más világot élünk, mint őseink, ehhez természetesen valamilyen szinten, tetszik, nem tetszik, nekünk is alkalmazkodnunk kell.

 

kiralynezo 5

A falu határában letelepedtek, játszottak, énekeltek, szórakoztak

 

-Vendéglátással is foglalkozik. Lényegesnek tarja a hagyományőrzés és a turizmus kapcsolatát?

-A hagyományőrzés nagyon fontos! Hagyományaink, véleményem szerint, hozzá tartoznak a továbbadandó örökséghez, nemzeti identitásunk megtartásához. A rendezvényeknek, legyen az bárminemű, mindig turisztikai vonzereje van, ha hagyományőrző rendezvényről van szó, azt mindig kiemelt érdeklődés kíséri.

 

-Kik támogatják ebben az áldozatos munkában?

-Tulajdonképpen az egész siklódi közösség támogat valamilyen formában, ki anyagilag, ki munkával, ki bátorítással. A falubeliek mellett székelykeresztúri vállalkozóktól, magánszemélyektől, az Etédi Tanács részéről, a Hargita Megyei Hagyományőrzési és Forrásközponttól kapok támogatást. Minden segítség a legkisebbtől a legnagyobbig mind óriási erkölcsi tőkét képez, erőt, lendületet ad számomra.

A legnagyobb segítséget családomtól kapom, feleségemtől, aki minden ötletem, tervem mellett teljes mértékben kiáll, támogat.

 

Z. Nagy István
Fotó: Balázs Dávid

 

Kapcsolódó cikkek:

Siklód