medvehagyma 1A természet csodája.  

Legrégibb gyógynövényeink egyike, a tavasz első ehető gyógynövénye.

Népi elnevezései: vadfokhagyma, erdei fokhagyma, boszorkányhagyma, cigányhagyma. Üde lombos erdeink aljnövényzetének elmaradhatatlan része, előfordulási helyein tömegesen tenyészik, szőnyegként teríti be az erdők alját. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás, élénkzöld, ívesen visszahajló levelei. Fehér virágai április-májusban nyílnak, nektárjából készülő méz pikáns, édes, fokhagymára emlékeztető utóízű. Virágzás után, nyáron a növények visszahúzódnak a talajszint alá, és sarjhagymákat képezve szaporodnak.

 

 

 

A medvehagyma csak humuszban gazdag, árnyékos ligeterdőkben, források mentén, jelemzően bükk, gyertyán és tölgyerdőkben, hegyvidéki területeken honos. Termőterületét erőteljes fokhagymaillat lengi körül, emiatt nem lehet összetéveszteni a hozzá hasonló, de mérgező gyönyvirággal, vagy őszi kikericcsel. A növény leveleit még virágzás előtt, hagymáját pedig nyár végétől őszig érdemes szedni. Gyűjtéskor egy tőről maximum csak a levelek felét szabad leszedni, illetve legalább három levelet hagyjunk a növényen, hogy új sarjhagymákat tudjon fejleszteni. Hazánkban a védett területek kivételével, korlátozott mennyiségben gyűjthető.

 

medvehagyma 2

Szőnyegként teríti be az erdő alját.

 

Gyógyhatása

A növény hatóanyaga egy kéntartalmú vegyület, ennek köszönhető jellegzetes, fokhagymára emlékeztető íze és illata. Tartalmaz A, C, B1 és B2 vitaminokat, továbbá jelentős mennyiségben ásványi anyagokat (Mg, Zn, Mn, Ca, Se) , vasat és illóolajat. A medvehagyma gyógyhatása a fokhagymáéhoz hasonló, ám gyógyereje annak többszöröse, ugyanakkor íze lágyabb, kellemesebb. A növényben lévő hatóanyag vértisztító, baktérium és vírusölő, antioxidáns és immunerősítő hatású. Gátolja az érelmeszesedést és a trombózis kialakulását, csökkenti a magas vérnyomást, a vércukor- és koleszterinszintet. Különösen alkalmas a szervezet salaktalanítására, kedvezően hat a gyomorra és a bélrendszerre, elősegíti az idült bőrbetegségek gyógyulását. Leveleiből készült borpárlat segít a nehézlégzésben szenvedőkön, enyhíti a köhögést, váladék oldó hatású. A frissen felhasznált levelei tisztítják a vesét és a húgyhólyagot, elősegítik a vizelet ürítését. Nehezen gyógyuló sebek hamar behegednek, ha friss medvehagyma lével kenjük be. Nagyvárosok lakóinak, ólommentesítő hatása miatt is különösen ajánlott.

 

Felhasználása

Természetesen frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Hagymáját ugyanúgy használhatjuk fel,

mint a fokhagymát. Leveleit lehetőleg nyersen fogyasszuk, de szárítva, fagyasztva szezonon kívül is használhatjuk. Erős íze kellemes aromát kölcsönöz az ételeknek, ráadásul igen sokféle módon elkészíthető. Fűszernövényként frissen vagy szárítva felhasználhatjuk saláták, szószok, levesek ízesítésére, de zöldfűszeres krémeket is készíthetünk belőle. Kiváló krémlevesnek, vagy spenóthoz hasonlóan főzelék is készíthető a medvehagyma leveleiből. Tartósítására legjobb módszer a fagyasztás, de eltartható aprítva, sóval összekeverve olívaolajban is. Szárított és friss leveléből tea főzhető, melyet étkezés előtt fogyasszunk. Frissen kipréselt levét adhatjuk joghurthoz, kefirhez, de teához vagy vízhez keverve egyaránt fogyasztható. Leveléből házilag is készíthetünk esszenciát, amennyiben a leveleit apróra vágjuk, egy befőttesüvegbe tesszük, amire 40 fokos alkoholt öntünk, majd két hétig meleg helyen érleljük. Ezt követően leszűrjük, kisebb üvegcsékbe tesszük, majd naponta négyszer 15 cseppet teszünk vízbe vagy teába. Bor készítéséhez leveleit apróra vágjuk, fehérborba tesszük, majd felforraljuk, ízlés szerint mézzel ízesítjük. Apránként, naponta három alkalommal kortyolgassuk.