siklod haranglabA nagyhét kezdete.  

Húsvétot előző vasárnap, a régiségben az egyik legfontosabb egyházi ünnep. Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékezete. Jézust, Jeruzsálemben királynak kijáró tisztelettel fogadták, a nép örömujjongása közt vonult be a városba. Pálmaágakat, virágokat hintettek lába elé, valószínűleg innen ered a virágvasárnap elnevezés. Ezzel a nappal kezdődik a nagyhét, mely a legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvétra felkészítő nagyböjt legjelesebb időszaka. Jézus Krisztussal bevonulunk a húsvéti misztériumot megelőző szent háromnap csendjébe.

 

Virágvasárnapi népszokások

A keresztény kultúrkörben kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. A középkorban igen sok helyen dramatikus módon adták elő Jézus bevonulását. Krisztust vagy az evangéliumos könyv, vagy pedig feszület jelképezte, amelyet zöldellő ágakkal díszítettek. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon, nálunk ezt a barka helyettesíti. A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására. A szentelt barkából régen a tűztek a sírokra és a földek közepébe is, hogy legyen majd mindeneknek támadatja.

 

,,Amikor meg lett szentelve akkor egyet-egyet lenyeltünk, hogy ne fájjon a torkunk. Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avva hevitették bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távoltartsa a villámokat, betegségeket és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánlják fel"

(Istensegíts, Bukovina).

 

A magyar népszokáskincsben e nap rítusa volt többek közt a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű játék, vagy a kiszehajtás. A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás volt palóc területeken. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették, vagy elégettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.

 

Haj ki, kisze, kiszéce

Haj ki, kisze, kiszéce
Gyüjj be, sódar, gömbőke!
Vígan várjuk Szent Györgyöt.
Énekszóval pünkösdöt.

Kelenyei lányok:
Piros tulipányok;
Födémesi lányok:
Fekete cigányok.

Kovács Mári ládája
Üresen van bezárva,
Mert ha üres nem volna,
A kiszére adott volna.
(Magyar népdal)

 

A moldvai Klézse csángó legényei virágvasárnap belefújnak a tilinkának nevezett fűzfa sípjukba, „habajgatnak”, hogy a halottak meghallják (s a határban is mindenek) és várják a húsvéti feltámadást. Erdélyben ezen a napon konfirmáltak a református és az unitárius gyerekek (14 évesek). Kezdetben egyszerű vallásos ünnepnek számított, ma már az evés-ivás nagy családi ünnepe lett. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani. Sokan még ma is úgy tartják, hogy ha a házba bevitt barka nincs megszentelve, akkor nem kelnek ki a csibék a tojásból. 

 

Z. Nagy István