szent benedekA tavaszi napéjegyenlőség ősi ünnepe.

Március 21-én, Szent Benedek ünnepén a nap erőre kap, diadalútját kezdi el. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A földek méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet.

 

 

 

 

S húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát , dolgát tevő ember lelke is. Kemény, bolond szelek nyargalnak napestig, űzik a sárkány „döglelkét”, amely ott párál a földeken; a növények tövében, s a vizeken is ott van még a nyálkás halotti uszadék, amely táplálója, ágya, anyja volt az újulásnak, de most „gyermeke” életére tör; ideje lejárt, el kell most tűnnie.

 

A tavaszi napéjegyenlőség napja Benedek névünnepe is. Benedek szentéletű remete, aki egy sziklabarlangban böjtölt három esztendeig. Pestispatrónus; pestisjárványkor a hívek „Szent Benedek keresztjét” akasztották a nyakukba. Egyik archaikus népi imádságunk eképpen emlékezik meg róla:

 

„Kertye, kertye, paradicskertye,
Négy szögletibe négy angyal,
Közepibe szent oltár,
Benedekben mennyei szép rózsa…”

 

Az ismert népi regulában: „Sándor, József, Benedek zsákkal hozza a meleget”. A három hős kocsmázik, Mátyás korbáccsal veri ki onnan őket. Az ajtóban egymásba botlanak, zsákjuk kiszakad - egyszerre, átmenet nélkül meleg támad, minden jég olvadására. Benedek napján a gyerekek forogva, ugrálva, hajadon főtt kiabálták: „Benedek, jönnek a jó melegek!” A göcsejiek azt tartják, hogy Benedek engedi ki zsákjából a bogarakat. Termésfakasztó nap a fűre, termőnap, ültető idő a fokhagymára. Dörgésével szárazságra utaló negyvenes nap.

 

Forrás:
Molnár V. József: Kalendárium