fedeles hidKorát megelőző műszaki megoldás.

Örömmel olvastam a közelmúltban itt megjelent életrajzi megemlékezést Orbán Balázsról, hiszen munkássága felbecsülhetetlen értéket képvisel. Legjelentősebb műve, a hatkötetes Székelyföld leírása, melynek a kötetei 1868-1873 között jelentek meg.

 

 

Azonban az ezt követő, Torda város és környéke című művét sem hagyhatjuk említés nélkül, hiszen a fent említett sorozat utolsó, vagyis befejező részét képezi. Olyan értékes és érdekes információkat tartalmaz, mint a címben is említett tordai fedeles híd története. A kötet 1889-ben látott napvilágot, ez egyben Orbán Balázs utolsó munkája. Eredetileg a Székelyföld leírása sorozat - Aranyos-széket tárgyaló -, V. kötetében akarta bemutatni Torda várost és környékét, mivel akkoriban Torda lakóinak nagy része székely volt. De az összegyűlt anyag mennyisége miatt úgy döntött, hogy inkább külön kötetben jelenteti meg. Nem akarta „megkurtítani, beszorítani” az anyagot, mert szerinte, a „tudomány kárára ment volna”, így Torda város és környéke című mű, a Székelyföld leírása sorozat kiegészítő kötete lett. Megjelenésének 16 éves késését magyarázza, hogy időközben Orbán Balázs a politikai pályafutásával együtt járó tevékenységeit is oly alapossággal végezte, mint az egyéb történelmi, néprajzi kutatómunkáját.  Hosszú éveken át egészítgette, bővítgette a tordai anyagot, fáradtságot nem ismerve járta a várost és környékét. Nessefeld Miklós, Torda egykori városi főjegyzője, ezt jegyezte fel róla: 

 

„Br. Orbán Balázs 4-5 éven át minden évben néhány hétig búvárolta a városi levéltárt, házról házra járta az öregeket, hogy a városnak a történetírás figyelmére méltó eseményiről és férfiairól adatokat gyűjtsön, kiterjesztve azt az 1848-49-i küzdelmekre is, melyekben lángoló hazaszeretete dicsőségének visszasugárzását látta. … Mikor Tordára ment, rokonain kívül csak egy-két jóismerőse tudta: ha reggel érkezett, még aznap, ha este, másnap reggel hétszámra fogadott egyes fogattal nekiindult a 20 000 holdas határnak, csak jegyzőkönyvét, tordai pecsenyét, szalámit s forrásvíznek poharat víve magával. Amint kiért a városból, gyalog barangolta be a határrészeket, megkérdezett nem egy munkást és dolgoztató gazdát, jegyezgette a határrészek, dűlők, csapások nevét, kutatta a római őrségek és eltűnt faluk nyomát és állóhelyeit, egy-egy kőhalmaznál vagy különösebb alakulású dombnál órákig eltűnődvén és vizsgálódván. Kivált a római őrházak és vigíliák nyomai kutatásával és megállapításával sok ideje telt el. A délebéd szép időben forrás mellett, égető napon és esős időben valamely hodály félszerében esett meg, az szolgált éji tanyául is, amikor szénából, sarjúból maga készített ágyát, s prémes bundájával takaródzott. Reggel 4-kor már a határon volt, csak késő este vetődött haza, s szegényes vendéglői szobájában pihente ki a nap fáradalmait, rendezvén előbb jegyzeteit. Ritkán látták őt a városban, az érdekelteken kívül mások ottlétét sem tudták. Senkitől semmit ingyen el nem fogadott, a fáradságot megjutalmazta, annyira önzetlen volt, hogy a tanácstól fölajánlott előfogatot sem fogadta el. Mint a méh, úgy gyűjtött lankadatlan szorgalommal, hogy a város múltja iránti lelkesültségének megfelelő tartalommal adhassa a közönség kezébe hattyúdalát: Torda város és környéke monográphiáját.”

 

fedeles hid

A metszet Orbán Balázs fényképe alapján készült. 

 

Orbán Balázs az Aranyos hídjának történetét is ily alapossággal, és nagy gonddal örökítette meg. Elbeszéléséből nem hiányzik a szemléltető életképet leíró gondolatsor sem. Szinte magunk előtt látjuk, halljuk a hídnál nyüzsgő vidám, szinte családias életet:

 

„Az utasnak, aki alulról a Keresztesmezőn át Tordához közeledik, az első, ami szemébe ötlik, ami őt mintegy udvariasan fogadja: a barátságos kinézésű Aranyos hídja, a hol mézeskalácscsal, süteményekkel, erősítő itallal, ízletes gyümölcscsel kedveskedik a híd minkét végén árupadkát állított piros-pozsgás tordai menyecske, mintha a termékenység, jólét és egészség bőség-szaruját kívánná feltárni a fáradt utas előtt. … Az Aranyos hídjának meg van a maga történelme. … Ez a mostani tordai híd e század első felében építtetett Kövecsi János tordai naturalista építőmester által, ki valóban ritka technikai ügyességgel és természetes genialitást föltételező felfogással teljesítette feladatát s - megelőzte a lánchidak elméletét, még mielőtt azt feltalálta volna Anglia egyik híres építésze, ki a hidak történetében korszakot alkotott.

 

A fenti gondolat nagyon fontos az utókor számára, hiszen kevesen tudják, hogy a tordai híd tervezője, az agyagfalváról származó Kövecsi János székely ezermester korát megelőző technikai megoldást alkalmazott. Az által tervezett fedeles híd egyedülálló volt az egész világon, tervrajza ugyan a lánchidak elméletén alapult,  valójában a láncok helyett az egész alkotmányt egy faív tartotta, mely a széles Aranyos folyó egyik partjáról a másikra minden közbülső alátámasztás nélkül tartotta fenn a roppant hatalmas tömegű hídszerkezetet.

 

… Igen, mert az Aranyos tordai hídja egészen a lánchidak elméletén nyugszik, csakhogy lánc helyett az egész alkotmányt egy faív tartja fenn, mely az itt meglehetős széles Aranyos egyik partjától a másikra átívesülve, minden középoszlop vagy láb nélkül függő állapotban tartja fenn az egész nehézkes hídszerkezetet, és pedig, hogy jól fenntartja, azt leginkább tanúsítja azon körülmény, hogy 90 éves fennállása óta e hídon még soha semmi romlás nem történt, vagy csak a legcsekélyebb mértékben sem hajlott vagy ingott meg, különben a híd egész hosszában fedél alá van véve s mindkét partján csinos kőhídfőkkel (melyekben a vámosok laknak) van ellátva, ami az egésznek csinos és tetszetős küllemet ad. … S valóban, tekintve a hídépítészet akkori fejletlenségét, a segédeszközök korlátoltságát és hogy azt egy kiképeztetést nem nyert természetes eszű ember tervezte s egy város csaknem önerején létesíté: nem tudom, … az elismerést attól megvonni; ezt adom én az ott mindenki által fizetni köteles hídvám fejében és azáltal, hogy e hídnak látképét mellékelem.”

 

A hidat 1912–13-ban bontották le, helyét ma már csak az Aranyos medréből kiálló néhány cölöp jelzi.

Érdemes lenne tudni, felkutatni, hogy vajon napjainkban hány hasonló híd vagy annak maradványa létezik még Tündérországban? A Torda város és környéke című kiadvány hasonmás kiadását a Helikon Kiadó (Budapest) vállalta magára, és jelentette meg a békéscsabai Kner Nyomda segítségével - 1984-ben.

 

Csabainé Cser Katalin
www.pergakata.eoldal.hu