korondi tanyermintaKeresztény vallásunk.  

Magyar népünk Mária népe, Szent István királyunk Neki ajánlotta Szent Koronánkat, hazánkat. Az Istenszülő Anya titkának örökösei vagyunk. Képzeld, ezt a titkot már Jézus születése előtt tudták eleink! Mert ősvallásunk is a szeretet vallása volt, bár akkor Jézus még nem született közénk, de őseink nagyon régóta várták, hogy az Isten Fia a Földre jöjjön.

 

 

 

 

Őseink tisztelték a Napot és a Holdat, mert a teremtő Atya adta azt nekünk,hogy életünk legyen. 

Később is, ma is Jézus jele a Nap, Jézus a legnagyobb Fényesség.

 

Régi imánk is így szól:
„Piros hajnal hasadott
Melyben Mária nyugodott,
Urunk tőle született,
Nap tőle származott…”
(Csurgó, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

 

korondi tanyerminta

Mária az Igazság Napjával

(Korondi tányérminta)

 

Napfény nélkül nem lenne élet, mint ahogy Jézus nélkül sincs igazi életünk. Úgy is mondjuk: Ő a világ Világossága, az Igazság Napja. A Mindenség Anyjának, Boldogasszonynak pedig a Hold a jele, Ő lehel életet az élőlényekbe, mint ahogy az édesanya életet ad a gyermeknek. A Napot és a Holdat őseink tisztelték, de mindig is az egy teremtő Istent imádták.

 

A történetíró Anonymus így ír erről:
„A magyarok csak egy istent imádtak,a világegyetem teremtőjét, a Mindenek urát. Egyedül hozzá fohászkodtak, és csak neki mutattak be áldozatokat…
Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője…, könnyhullatva imádkozott Istenhez… Álmos vezér segítője a Szentlélek volt…”

 

A Szentlélek madár képében jelent meg őseink hitében. Ez a madár a turul volt, akitől ősi hitünk szerint Árpád-házi szent királyaink is származnak. Ő a fényhozó madár, akinek nevéből „karácsony” szavunk is származtatható.

 

Egy másik régi imádságunk részlete:
„…Égen menő szép madár,
De nem madár, szárnyas angyal.
Szárnya alatt szent oltár,
Szent oltárban igaz hit,
Igaz hitben Boldogasszony…”
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

 

Őseink bizonyosan keresztények voltak már Árpádék hazánkba jövetele előtt is (legalább is nagy részük az volt.) Erről tanúskodnak a „honvisszafoglalás-kori” sírokból előkerült keresztek, s az itt látható tarsolylemez is e korból, amelynek közepén kereszt van. 

 

bezdedi tarsolylemez 1

Tarsolylemez IX. századi lovas sírból, Tiszabezdédről

 

Babba Mária

Azért nevezhetjük ma is ősi nevén Boldogasszonynak égi Édesanyánkat, mert neve fönnmaradt évezredeken át. Az ősi Istenanya Jézus születésével Szűz Máriaként jelent meg nekünk, ezért azóta Boldogasszonyt hívjuk Szűz Máriának. Az erdélyi székely emberek, főleg a gyimesi csángók Babba Máriának nevezik égi Édesanyánkat, Szűz Máriát. Mi is ez a név? Ősvallásunkban, több ezer évvel ezelőtt a Babba szó a Holdat jelentette,aki életet ad az élőlényeknek. Vagyis égi Édesanyánkat nevezték így, és ez a név a székelyeknél és csángóknál a mai napig fönnmaradt! Babba Mária ugyanaz, mint Boldogasszony, mint a hajdani Holdanya, a Mindenség Anyja, a születéstől a halálig az élet oltalmazója, a gondok elrendezője is.

 

Álljon itt egy gyimesi csángó asszony vallomása Babba Máriáról:
„…Ő adta az ételt. És őt kértük, rendelje ki minden napra. Ha szép gúnyát kapott a gyermek, azt mondtuk: köszönd meg a Babba Máriának…
- Megijedtél a kutyától? Ugye, nem harapott meg? Megvédett a Babba Mária.
- Elvágtad az ujjacskádat! Mondtam, ne járj a késsel! Hadd el, na. Gyere, bekötöm, hogy gyógyítsa meg a Babba Mária…
A gyermekeknek váltig mondtuk a Babba Máriát. Ők kérdezték is: Hol van a Babba Mária? Mi azt mondtuk, az égben.
De mindenütt is ott van a Babba Mária. Ő mindent lát, mindent tud, légy jó, hogy megsegéljen a Babba Mária.”
(P. Daczó Árpád Lukács gyűjtése)

 

Jézus életét kell utánoznunk, őt kell követnünk, legfőbb parancsát, a szeretetet megvalósítanunk, és közben nem szabad megfeledkeznünk égi Édesanyánkról, Boldogaszszonyról sem. Ajánljuk neki napi munkánkat, nehézségeinket, mert ő közbenjár értünk Jézus Urunknál!


Czárán Eszter

Megjelent az Arany Tarsoly magazin 2009. november-decemberi számában