disznovagas

 

A disznóval az ember az elmúlt esztendőt is megöli önmagában, föláldozza azt. Két alkalommal vágnak disznót minden évben: adventben és farsang idején. Kora hajnalban talpon az egész család és a segítő ismerősök.

Az ól előtt gyülekeznek. A házigazda kiválasztja az „áldozatot”. Ezután az erősebb férfiak bemennek az ólba, és fülénél, farkánál megfogva kihúzzák onnan a disznót. Ekkor bizony már a fél falu tudja, hogy hol van disznóvágás, mert olyan visítást is ritkán hallani! Szegény disznó érzi a vesztét.

 

 

 

 

Az udvaron oldalára fektetik és lefogják. A böllér kést ragad, és az állat nyakánál elvágja az ütőerét. Szegény pára nem sokat kínlódik, egy-két perc alatt kimúlik. Kifolyó vérét tálban fogják föl. A testét teknőbe fektetik, forró vízzel leöntik, ekkor lejön a szőre. Ezután szalmával betakarják, majd a szalmát meggyújtják, így mindkét oldalát megpörzsölik. Szép tisztára mossák, lábait égnek állítják, a böllér a hasánál fölvágja. Kiveszik a beleit és a többi szervét is. A beleket a serény asszonyok mossák tisztára, hiszen később ebbe töltik majd a hurkát, kolbászt. A férfiak a félbevágott disznót beviszik a kamrába, ahol aztán a böllér szétdarabolja. Lesz belőle sonka, szalonna, ezeket sóba teszik, később megfüstölik. A legszebb húsokat félreteszik, ezeket a háziasszony ünnepek alkalmával használja föl.

 

disznovagas 2

Disznóvágás Székelyföldön. Fotó: Kútvölgyi Mihály

 

A maradék húst ledarálják, fűszerezik, ebből készül a kolbász. A belsőségeket (szív, tüdő, máj) megfőzik. Ez az abár. Ebből készül a finom disznósajt, a májat rizzsel keverve, bélbe töltve a májas hurka.

Véres hurkát is készítenek ugyanígy, a reggel fölfogott vérből. A zsírszalonnát elválasztják a bőrtől.

A bőrt később kocsonya készítéséhez használják föl. A szalonnát kockákra vágják, üstbe teszik és kisütik. Ebből lesz a hófehér zsír és a finom, ropogós töpörtyű. A zsírt bödönbe töltik, melyből a háziasszony egész évben kedvére süthet, főzhet. Az asszonyok húslevest főznek májgombóccal.

Töltött káposztát, toros káposztát is készítenek. Amikor a munkával elkészülnek, megterítenek. Előkerül a forralt bor, a pálinka is. Tort ülnek a disznó emlékére, ünnepi lakomát csapnak. Másnap a rokonok, segítők, a barátok, szomszédok a finomságokból kóstolót kapnak. Nincs is finomabb a magunk készítette disznóságoknál!

 

A hét évesnél fiatalabb korú gyermek még nem vesz részt a disznóvágáson. Az ő lelkét még meg kell kímélni a néha nem könnyű látványtól. Amikor betöltötte a hetedik esztendőt, végig kell az egészet néznie. Ezzel ki is lép a kisgyermekkorból, ez az ő beavatása a nagyobbak közé. Legközelebb már ő is segít a munkában. A vacsora idején gyerekek jártak kántálni, tréfás dalokkal, versekkel mentek a disznótoros ház ablaka alá:

 

Kóstolót kértek. Ha kaptak, így köszönték meg:

"Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,
Töltse meg az Isten mind csűrét, kamráját!"

 

Ha nem kaptak, ezt mondták:

"Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,
Töltse be az Isten tetűvel, bolhával!"

 

Vagy ezt:

"Négy lába van a disznónak,
Ötödik a farka,
Farka alatt van a duda,
Fújja meg a gazda!"
(Borús R.)

 

Czárán Eszter

Megjelent az Arany Tarsoly magazin 2007. decemberi számában