Lorenzo CostaKezdődik a karácsonyi ünnepkör. 

Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti, idén december 1-én ünnepeljük. 

 

 

Az advent a latin „Adventus Domini”, az „Úr eljövetele” kifejezésből származik. A reményteli várakozás időszaka ez, a keresztény hitvilágban Krisztus eljövetelére, a karácsonyra való felkészülés. Számos keresztény ünnephez hasonlóan advent kezdete minden évben más időpontra esik.

 

Adventi és karácsonyi hagyományok

A karácsonyt megelőző négyhetes időszakot számtalan hagyomány övezte. Azt mondták, hogy aki András napján párnája alá egy férfi ruhadarabját teszi, álmában meglátja leendő párját.

Erdélyben úgy tartották ebben az időszakban a gonosz szellemek a házakba lopózva hoznak rontást az ott lakókra, így reggelig minden ajtót és ablakot zárva tartottak. Az Alföldön egy régi szokás szerint a hajnali misére hívó harangszó idején a lányok mézet és cukrot ettek, hogy magukhoz édesgessék a kiválasztott férfit. Valamikor éjféli harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét.

 

Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt gyakoroltak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Az adventi koszorú hagyománya ősi időket idéz, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival. 

 

Lorenzo Costa

Lorenzo Costa: Szent család (1490)

 

A tisztaszobában az asztalra piros csíkokkal szőtt fehér karácsonyi abroszt terítettek, amit csak ekkor használtak. Az asztal alá szalmát szórtak, hogy azon aludjanak az aprószentek, vagy a kis Jézuska, más helyen a hazajáró lelkek. Fém baltát, vasláncot is készítettek az asztal alá, ami évközben az ereszhez téve megvédett villámlástól, vihartól, tűztől. Az asztalon elhelyezett szakajtóba egy marékkal minden terményből tettek, gabonafélét, szemes terményt, hagymát, gyümölcsöket, hogy a következő évben is bő termés legyen.

 

Erdélyben a decemberi népszokások sorát a Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket.

A hagyomány szerint a nők nem dolgozhattak, mert ha Luca napján fonnának, vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.

 

A süteményekben - középkori vallási jelentések szerint - mák, dió és méz biztosították a szent jelenlétét, egyben elhárították a gonosz lelkeket. Az állatok itatójába piros almát tettek, hogy az állatok egészségét megőrizzék. A karácsonyi asztal fölé termőágat helyeztek, bevonták színes papírral, diót, almát, kis süteményeket akasztottak rá. A legnépszerűbb karácsonyi szokás a magyar nyelvterületen a betlehemezés volt. Nagyobb előkészületet, betanulást igénylő dramatikus játék, melynek több táji típusa is kialakult.

 

Adventi koszorú

Az adventi koszorú fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. 
Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

 

A magyar szaloncukor

Az 1890-es évek közepétől egy sajátos magyar karácsonyfadísz és édesség, a Gundel-cukrászat karácsonyi újdonsága a szaloncukor indult hódító útjára. Ezt, az eredetileg a városi karácsony jellegzetes magyar díszítményét olyan fontosnak érezték az elmúlt száz évben, hogy a háborúk, áruhiányos és diktatórikus korszakok, vagy az 1956-os forradalom idején is a háziasszonyok falun és városon egyaránt a szakácskönyvekben található receptek alapján megfőzték, kiformázták (kockára vágták), és elkészítették jellegzetes csomagolását is, az egész évben gyűjtött selyempapírból és sztaniolból. Erdélyi háztartásokban a magyarországi szaloncukrot nem ették meg, évről évre eltették, hogy karácsonykor a fára tehessék. Minthogy a környező országokban nem ismerték, Magyarországról szerezték be az elszakított területeken élő magyarok, tőlük terjedt tovább régiónkban, mint jellegzetes magyar karácsonyfadísz és csemege.


Z. Nagy István

 

Forrás:
www.wikipedia.org
www.historia.hu
www.vmek.oszk.hu

 

Kapcsolódó cikkek:

Immaculata

A szaloncukorka

Karácsony