Haldoklik az öreg székely és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának valamit, hanem a végén eszébe jut, hogy ő hitközségi ember is. Mint jó egyházfi, rágondol az egyházi emberekre.
- Azt a tinót, ami a tavaszon a havasba elvesze a szántás előtt hat héttel hagyom az eklézsiának.

Ha pedig megkerülne, legyen a Mihály fiamé!

  


 

- Szavazott-e már sógor?
- Én osztán igen.
- Kire?
- A kormánypártira.
- Mennyiért?
- Húsz forintért. Hát kied?
- Én nem adtam el az elvemet.
- Nem-e? Hát osztán miért nem?
- Mert csak öt forintot akartak érte adni!

 


 

A székely a Küküllőben halászik. Arra megy egy turista, s megkérdi:

- Harapnak a halak?
- Ááááá! Simogassa meg nyugodtan!

  


  

A székely erőst bérúg a komájánál, az asszony veszekedve várja. Másnap délfelé a koma meglátogatja, és látja, hogy Gyurka bá' vigyorogva, fél lábon áll a konyha sarkában. A koma rákiabál:
- Bolond vagy-e Gyurka, eisze jól esik, hogy csúfot űz belőled az asszony?
- Nehogy szóljá', komám, reggel óta kétszer is lábat cseréltem!

  


 

A székely fiú hazatér rég nem látott családjához. Benyit az ajtón és látja, hogy anyja a földön fekszik eszméletlenül, csurom véresen. Benéz a hálószobába, hát a húga szétmarcangolva az ágyon.

Bemegy a nappaliba, ott ül az apja egy vágással az arcán. Megkérdezi tőle:
- Mi történt, édesapám?
- Bejött egy medve, anyádat és húgodat széttépte, engem csak megkapott.
- És nem fáj?
- Csak ha nevetek…