Fél évezredes fák. 

Még 10 éves se voltam, amikor édesapám elvitt a Mocsár-erdőben lévő nagy fákhoz. Csodálatos élmény volt számomra, nemsokára már kutyám társaságában vágtam neki, hogy ketten keressük meg a fákat. Nem volt kis feladat részünkre, mert szászrégeni lakásomtól hat-hét kilométert kellett gyalogolni egy erdőn meg egy hatalmas legelőn keresztül, de annál nagyobb élmény volt viszontlátni kedvenc helyemet.

 

mocsarerdo 768x511

 

Attól fogva nem volt megállás, ha csak tehettem, minden évszakban meglátogattam a fákat, néha kerékpárral, néha csak gyalogosan a kutyáimmal. Aztán egyre több embert vittem el oda, rájöttem, hogy ha valami különleges helyre akarom elvinni a hozzám jövő ismerősöket, barátokat, akkor a nagy fákhoz kell őket elvigyem. Egy-egy ilyen túrával leptem meg a Csíkból meglátogató barátaimat, barátnőimet, de a Magyarországról érkezett ismerőseimet is megfogta a hely szelleme.

 

Ahogy nőttem, megtudtam, hogy a hatalmas fák a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó kocsányos tölgy (Quercus robur) példányai. A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részén elterjedt. A Mocsár-erdő már az 1769-1772 között készült katonai felmérés eredményeképp végrejött térképen is ezen a néven jelenik meg, a neve a terület mocsaras jellegére utalt. Az erdő Szászrégen és Görgényszentimre között található 490 méteres tengerszint feletti magasságban, 49 hektár területen, jelenleg az ország legöregebb ilyen jellegű erdeje. Körülbelül 300 olyan kocsányos tölgy található itt, amelyeknek az életkora egyes feltételezések szerint 400-500 év, más feltételezések szerint 650-750 év között lehet. Hatalmas fák ezek, amelyeknek az átmérője átlagosan 1,5-2 méter, de elérheti a 4 métert, magasságuk pedig 10-15 méter. A Mocsár-erdő már Rákóczi György idejében híres vadászterület volt, egyes fák még az ő vadászatainak is tanúi lehettek, görgényi tartózkodása idején. A fák szétterülő koronáiból következtetve valamikor ligetes terület lehetett, ám mostanra már fiatal erdő nőtt a területen. A jelenlegi állapot szerint az erdő 60 százalékban tölgyekből áll, 20 százalékban kőrisből, míg 10-10 százalékban gyertyánból és nyárfából áll. 1932-ben védett területté nyilvánították az erdőt, ezzel Maros megye legrégebbi védett területe. A fák kiszáradása miatt az Erdészeti Hatóság lecsapolta a területet, így mostanában csak esős időszakokban válik mocsarassá. Sajnos most már a fák egy része földön hever, a még lábon álló egyedek is jóval meghaladták a 400 évesre becsült élettartamot
Mindig nagy élményt jelentett számomra egy séta a fákhoz, ez által szerettem meg a természetjárást, a kutyáim is mindig örültek a mászkálási lehetőségnek a már kidőlt fák odvaiban. Majdnem mindig láttunk őzeket, nyulakat, néha meg egy-egy vaddisznócsorda is elvágtatott a közelünkben. Mivel most is vadászterületnek számít, rendszeresen etetik a vadakat. A medve is elég gyakori vendégnek számít a környéken, telente lehet látni a nyomát a hóban. Ragadozó madarakban sincs hiány, de ott láttam életemben először búbos bankát is. Gombászás szempontjából se elhanyagolható a terület, gyakran mentem haza onnan jól megrakódva őzlábbal vagy a mellette levő legelőn szedett csiperkével. Nagy élmény volt az is, hogy ott találtam először a csodálatos pecsétviaszgombát.

 

Sajnos az utóbbi időben egyre gyakrabban látok állatok helyett egy-egy autót a fák között a madárcsicsergést meg felváltotta a motorfűrészek zaja. A kidőlt fák ágai, amelyek a fiatalabb erdő fáinak a vastagságát is elérték, már nagyjából el vannak hordva, de sajnos a még lábon álló fák ágai is tűnnek el az autók vagy lovas szekerek rakterében.
Az óriási fák között az embert olyan érzés fogja el, mintha egy gyönyörű régi katedrálisban lenne. Olvastam valahol, hogy a régi katedrálisokban azért érzi olyan jól magát az ember, mert sokan megfordultak már bennük az évszázadok során és mindenki ott hagyott egy keveset a lelkéből meg a hitéből. Talán így van ez a Mocsár-erdővel is, hiszen rengeteg ember érintette meg a fákat az évszázadok alatt, nagyon sok csoport próbálta őket átölelni arra gondolva, hogy vajon hány ember kell, hogy átérjék. Talán mások is felmásztak egy-egy két-három méter átmérőjű kidőlt fa törzsére, elfogyasztották a magukkal hozott szendvicset és aludtak egyet a magasban, ahol biztonságban érezték magukat.

 

Vajon akik nem ilyen szándékkal, hanem motorfűrésszel közelednek ezekhez a több mint fél évezredes fákhoz, érezték-e valaha ezt a biztonságot?

 

Kórodi Gáspár írása