Tanácsfa a domboldalon. 

Székelyföldön, az egykori Csíkszékhez tartozó Csíkszentlélek területén áll büszkén, dacolva a változó korokkal és suhanó évszázadokkal a híres szentléleki hárs. A kislevelű hárs családjába tartozó gyönyörű fa, a falu melletti Bocskorosok-hegyén lévő, Szentlélek tiszteletére szentelt, lőréses várfallal körülvett katolikus templom mellett áll. Kora kb. 500 év, kerülete közel 4 méter, magassága eléri a 20 métert. A hársfát elődeink Székelyföldön zádokfának, némely vidékeken szádokfának, száldokfának, szódokfának, szoldokfának és szöldökfának nevezték.

 

Kristo Robert Csikszereda szentlelekihars

A szentléleki katolikus templom az 500 éves zádokfával. Fotó: Kristó Róbert

A "Székelyföld 2012" fotópályázat II. helyezett fotója

 

A csíkszentléleki templom mellett őrködő hársfát valószínűleg az 1500-as évek elején ültették és emberemlékezet óta magányos faként tartják számon. Magáról a fáról kevés információ maradt fenn. Törzsét egymásba rótt boronafák veszik körül, melyet eleink padok gyanánt használtak, és ősi szokás szerint itt tartották a falugyűléseket, itt beszélték meg a települést érintő ügyes-bajos dolgokat. Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt, a fa alatt található padokra ülve számos esetben ma is itt szervezik meg a falugyűléseket.

 

Ez a hárs szemtanúja lehetett többek között az 1661-es tatárbetörésnek, amikor a portyázó hordák elpusztították a Bánátus-patak mellé települt középkori falut, de szerencsére a templom és környéke megmenekült a pusztulás elől. Néhány évtized múlva az újabb tatárdúlás is elkerülte a falutól messze álló fát, de az 1694-es vérengzés emlékét őrzi a falu határában található Vereskép emlékmű, melyről a néphit azt tartja, hogy az ellenséges golyó visszapattan róla és megöli  a támadót. Jelenleg az emlékmű tetején az a kőkereszt van, mely egykor a templomot díszítette. A templom 1806-ban nyerte el mai formáját, ekkor építették tornyát is, az említett kőkereszt ekkor került át az emlékműre

 

Az öreg hárs a domboldalon, szerencsés elhelyezkedése miatt számtalan olyan természeti csapást túlélt, mely végzetesnek bizonyulhatott volna, ha a településhez közelebb áll. A fa fontos szimbóluma a környéknek, a helyi lakosság tiszteletén túl kivívta a szakhatóság figyelmét is. 1992-ben természeti ritkaságnak nyilvánították és szerepel Hargita megye védett fáinak jegyzékén. E védelem és tisztelet eredményeként reméljük, hogy még sokáig fog őrködni a falu felett.