A Központi-Hargita második legmagasabb csúcsa.

A Hargita újharmadkori-negyedkor eleji vulkáni hegylánc, melynek mai formája kb. 500 ezer éve alakult ki, amikor a tűzhányók működése megszűnt. Bár félmillió év alatt a természeti tényezők sokat csiszoltak rajta, még most is felismerhetőek a hajdani vulkáni kráterek.

 

rakosi hargita 2

A Hargita télen. Fotó: Fucskár Ágnes

 

A Hargitában 10 ilyen krátert ismerünk. A legnagyobb a Lucs krátere a Dél-Hargitában, melynek átmérője 7 km. A Központi-Hargita legnagyobb krátere csak kb. 4,5 km átmérőjű, mégis ez a leglátványosabb. A Csicsói-Hargita 1759 m, a Madéfalvi-Hargita 1709 m, a Rákosi-Hargita 1756 m,

a Madarasi-Hargita 1800 m, a Mihály-havas 1685 m, a Hegyes-kő 1570 m, az Oltár-kő 1363 m magas csúcsai jelzik a hajdani kráter peremét. Délen a Vargyas vize csapolta le a kráter belsejét.

A szinte szabályos kör alakban húzódó gerincen nagyon sok helyen láthatunk szép sziklaalakzatokat, melyek a hajdani lávaömlés maradványai. Ilyen az Oltár-kő, vagy a Csicsói-Hargita északi peremének sziklás leszakadásai. A legszebb sziklaalakzatot a Rákosi-Hargita déli szélén láthatjuk, ha sikerül feljutnunk odáig. Ez a csúcs ugyanis félreesik a jelzett turistautaktól, kitaposott ösvény sem vezet fel rá. Pedig megéri felmenni, nemcsak a szép sziklák miatt, hanem a nagyszerű kilátás miatt is.

 

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Székelyudvarhelyi Osztálya a 2010-ben 8. alkalommal megrendezett Hargita 45 km-es teljesítménytúráját felvezette a Rákosi-Hargita sziklacsúcsára is. Kijelöltünk egy aránylag könnyen járható ösvényt, amelyen másfél-két órai kitérővel meg lehet látogatni ezt a mostanig mostohán mellőzött gyönyörű kilátópontot. Az útvonalat fákra szegezett kis sárga fényvisszaverő csíkokkal jelöltük ki, melyeket figyelmesen követve eltévedés veszélye nélkül meg lehet járni a kitérőt.

 

rakosi hargita 1

A Hargita télen. Fotó: Fucskár József Attila

 

A Madarasi Menedékháztól a kék sávval jelzett turistaösvényen induljunk el Hargitafürdő felé. Végigmegyünk a Sáté nevű havasi lápréten, mely a Székelyföld egyik legszebb és legjobb állapotban fennmaradt lápja. A Sáté keleti végében a kék kereszt jelzésű ösvény balra letér Csíkrákos felé, mi továbbmegyünk a kék sáv jelzésen, enyhén emelkedő mély, sáros traktorúton. Nemrég itt még igazi hargitai fenyveserdőben járhattunk, most barbár módon lekaszabolt, csupasz hegyoldalban kerülgetjük

a mély pocsolyákat. Egy kis ereszkedő után újabb egyenes szakasz következik, majd végre érintetlen erdőbe jutunk. Hamarosan kis havasi tisztásra érkezünk, mely a Sátéhoz hasonló lápos, füves rét. Néhány gerendán egyensúlyozva jutunk át a vizes, ingoványos részen, aztán mikor újból erdőbe jutunk, akkor legyünk figyelmesek: itt kezdődik a Rákosi-Hargita csúcsára vezető kitérő. Balra kimegyünk a tisztásra, majd kissé balra térve bemegyünk az erdőbe. Itt már elég sűrűn feltűnnek a sárga jelek. Hamarosan egy ösvényre akadunk, mely balra felkapaszkodik a meredek hegyoldalba. Újabb tisztásra érünk, ezen keresztülvágva sűrű fenyves következik és nemsokára egy sziklaletörés állja utunkat.

Itt a jelzéseket követve könnyen kijutunk a tetőre, egy újabb kis tisztásra. Innen már szépen látszik a Madéfalvi- és a Csicsói-Hargita. Ezentúl végig a lapos gerincen haladunk előre, borókabokrok és törpefenyők között. A fák közt bujkálva egy elágazáshoz érkezünk: balra a Madarasi Menedékház felé vezet a jelzés, jobbra a Rákosi-Hargita csúcsára. Ezen folytatjuk utunkat, és nemsokára feltűnik a csipkés sziklafal. Az aljába érve találunk baloldalt egy keskeny ösvényt, amelyen kényelmesen ki lehet mászni a tetőre. Megéri a fáradságot, gyönyörű a kilátás a Felcsíki-medencére és falvakra, valamint a Csíki-havasok végeláthatatlan vonulatára. A túloldalon a Madarasi-Hargita, a menedékház és a körülötte kialakult üdülőtelep egész közelinek tűnik. Messze, nyugaton az Udvarhelyi-medencét övező dombok kéklenek. Ha a Nagyhagymást és a Csalhót is akarjuk látni, kissé tovább kell menjünk, egészen a csúcsig, amely a sziklaletöréstől kb. 10 percnyi járásra van. Érdemes ide is kimászni.

 

Visszafele az elágazásig ugyanott megyünk, ahol jöttünk. Az elágazásnál jobbra letérünk, átvágunk egy tisztáson, majd ereszkedni kezdünk egy hatalmas vágtér szélén. Hamarosan jól kitaposott ösvényre akadunk, amely levezet a menedékház felé vezető kék sávval jelzett útba. Ezen megyünk tovább, most már visszafelé, és hamarosan a Sátéra érkezünk. Innen fél óra alatt jutunk vissza a menedékházhoz.

 

Akik rászánják magukat erre a kalandra: ne felejtsenek fent a Rákosi-Hargitán műanyag flakonokat, zacskókat és egyéb hulladékot vagy „emléket”. Mindent, amit magunkkal cipeltünk felfele, hozzunk is le a hegyről! Ne hagyjunk semmi nyomot magunk után. Nehogy ez a csúcs is a Madarasi-Hargita sorsára jusson!


Kovács-Kendi Lehel
Erdélyi Kárpát-Egyesület - Székelyudvarhelyi osztály
Fotó: ezErdély