A szőke Nyárád völgye. 

A Nyárád a Maros egyik mellékfolyója, mely a Görgényi-havasokból, 1239 méter magasból ered. A folyó Nyárádtőnél torkollik a Marosba, teljes hossza 89 km. Áradáskor nagy mennyiségű hordalékot hoz a folyó, ezért (a sárgás szín miatt) kapta a „szőke Nyárád” elnevezést. Nevét a partjain növő nyárfákról kapta, székelyek lakta vidék.

 

nyaradmente 2

Őszi hangulat a szőke Nyárád-völgyében 

 

Fontosabb mellékvizei: Kis-Nyárád (Bekecsalja), Vityal, Tompa-pataka, Peres, Hodos-pataka, Nyomát-pataka, Teknős patak, Eger patak, Vécke. A Nyárádmente Erdély egyik legsűrűbben lakott része, ebben a viszonylag rövid völgyben 68 település helyezkedik el hozzávetőleg 40 000 lakossal.

 

Orbán Balázs a következőképpen írja le a térséget és az ott lakó embereket:

A Nyárád-menti faluk mind csinosak, s hol a Nyárád tere kiszélesedik, Szeredától le torkolatjáig, azok a tér ellentétes két oldalán sürűn egymás végtében lévén helyezve, a faluknak két hosszu, alig megszakadó lánczolatát képezik. Ott hömpölyög köztök, majd egyik majd a másik oldalra térve át, a szőke Nyárád, mely ha gyakori kiöntéseivel néha károkat okoz is, de egyszersmind megtermékenyiti földjét e térnek, melynek minden hantja művelet alatt van, miért vas szorgalmat kifejtő népe kevés földje mellett is jóllétnek örvend. E nép – mint mindenütt a székely nép – értelmes, munkás, fürge, tevékeny, udvarias, vendégszerető, s annyira megnyerő szives, hogy az utas oly otthonosan, oly jól találja magát e vidéken, mely ha nem mutat is fel nagyszerű, elragadó pontokat, de kies, szép festői vidékkel minden lépten kedveskedik…
…Kedves főként e folyam előttem azért is, mert az egyedüli székelyföldi folyóink között, mely eredetétől fogva a Marosba szakadásáig, mindenütt székely partokat mos és termékenyit, mely a Székelyföldnek ugyan legkisebb, de legragaszkodóbb folyója, s miként a folyam hű szülőföldjéhez, ugy a terén lakó nép is hű és ragaszkodó, s túlnépessége mellett is a kivándorlásnak esete nagyon ritkán fordul itt elő.”

 

nyaradmente 1

Kicsi falu, valahol a Nyárád mentén 

 

Hol a Kis- és Nagy-Nyárád egyesül, ott találjuk Nyárádszeredát, a térség legjelentősebb városát.

1605. február 21.-én itt választották meg Bocskai Istvánt fejedelmükké a székelyek, 1745-ig itt tartották Marosszék közgyűléseit és törvényszéki üléseit. 1606-ban már vásárjoga volt, melyet 1790-ben II. Lipót bővített ki, ekkortól már három országos vásárt tartottak.
Nyárádszeredától a völgy két ágra szakad: A Nagy-Nyárádmentén találjuk Deményházát, Mikházát, Remetét stb. A Maros és a Nyárád között helyezkedik el a néphagyományairól ismert Jobbágytelke. A Kis-Nyárádmentén felfele a jelentékenyebb falvak Andrásfalva, Bere, Magyarós, a gyümölcsöseiről, szilvapálinkájáról híres Márkod és Selye.

 

A vidék fő jövedelemforrása és az emberi lét biztosítéka a mezőgazdaság volt és napjainkban is az. A Nyárád völgye három nagy részre tagolható. Ezek a vidékek némi eltérést mutatnak egymástól, úgy a mezőgazdálkodást, mint az idők folyamán kialakult kézműipart illetően is:

 

Felső-Nyárádmente

A forrásvidékek és Nyárádszereda közti zónát jelenti. Itt kevesebb a szántóterület, ami van, az is elég lejtős, nehezebben művelhető, viszont nagyobbak a legelők és a rétek, ennek következtében itt mindig nagyobb hangsúlyt helyeztek az állattartásra. A Nyárád forrásvidékén: Vármezőn, Remetén, Köszvényesen, Selyében, Magyaróson általában több lófogat volt, mint más vidéken, ugyanis a jövedelem fontos része az „erdőlésből” származott. A Felső-Nyárád mentét, az itt élő hitbuzgó katolikus székely lakosságáról tréfásan „Szentföldnek” nevezik.

 

nyaradmente 3

Termékeny területek a Nyárádmentén

 

Középső-Nyárádmente

Nagyobb a szántóterületek részaránya, a gyepgazdálkodás főleg a pangó vizek által károsított területekre korlátozódott, de azért minden falunak megvolt a maga minimális legelőterülete. A dombok déli lejtőit már szőlősök és gyümölcsöskertek foglalják el. Ezen a vidéken sikeresen termesztik a kalászos gabonaféléket és az ipari növényeket. Az állattenyésztés minden ága, de főleg a szarvasmarhatartás igen nagy múltra tekint vissza és mindig az élvonalban volt. Központja Nyárádszereda, amely vásártartási jogánál fogva a nyárádmenti árucsere központja volt évszázadok óta és ma is az.

A szeredai piacon a nyárádmenti gazdák árultak gabonát és tenyészállatot, majorságot és hízott sertést, zöldséget és tejterméket, de itt szerezték be a gazdálkodáshoz és háztartáshoz szükséges kézműipari termékeket is. A nyárádmentiek gabonatároló szuszékokat, orsót, gozsalyat, kosarakat és seprűket árultak, míg a hodosi-jobbágytelki árusok szalmakalapot és más szalmából font használati eszközöket. A nyomátiak kötelet, kötőféket, a szentgericeiek és harasztkerekiek gyékényt (szekérre való kóber, falvédő, szőnyeg, lábtörlő, szatyor), a szeredai kádármesterek hordót, dézsát, vedret, sajtárt, tilót, de nem hiányoztak az olyan eszközök sem, mint a vetőszeg, osztováta, szekérkerék, sulyok, stb.

 

Alsó-Nyárádmente

Ákosfalvától a Nyárád torkolatáig tart. A gabonafélék és ipari növények termesztése mellett ezen a vidéken igen nagy hagyománya van a zöldségtermesztésnek. A kitűnő természeti adottságok és a szorgalmas munkáskéz mellett a marosvásárhelyi, segesvári, szászmedgyesi piaci igények serkentőleg hatottak a zöldségtermesztés fejlődésére. A vidéknek a népi humor által megfogalmazott elnevezése, a „Murokország” az elmondottak ismeretében nem szorul más magyarázatra.

 

 

Forrás:

www.nyarad.ro
wikipedia

Fotó: Wilheim Kaiser