Egy falu, ahol fennmaradt a regölés.

Kénos, falu Hargita megyében Székelyudvarhelytől 12 km-re a Nagy-Homoród völgyében. Közigazgatásilag Homoródszentmártonhoz tartozik, lakóinak száma jelenleg kb. 150 fő.

 

kenos 1

 Kénos falu látképe. Fotó: Csedő Attila

 

Benedek Elek nyolc esztendős volt, mikor szülei a székelyudvarhelyi kollégiumba adták tanulni és első ízben kocsival vitték Erdővidékről Udvarhelyre. „Édes anyaföldem” című művében felidézi ennek az utazásnak élményét, amikor a patakfalvi hegy tetején járt, és a mély völgykatlanban kis falut pillantott meg:

 

„Kénos volt a neve. Bizony, kínos lehet innen a kikapaszkodás. Olyan ez a kis falu, mint egy óriás virágbokréta, melyet a hegy tetején dobott le valaki bolond jókedvében. Dió-, cseresznye- és meggyfa: e három fa borítja be a hegynek kapaszkodó kerteket, ártalmas szelektől védetten, minden esztendőben messze piroslik a kénosi meggy és cseresznye, földig hajlik a vén diófa ága.

Erről híres nekem Kénos. Később messze földön szárnyára kapott a hír: itt maradt meg épségben az ősrégi székely regösének. Itt rejtőzködött ezer esztendőn át a regős ének, észrevétlen, ami nem csuda, hisz elrejtőzött a falu is a világ elől.”

 

A falu története

Murádin László a Homoród mente településnevei című dolgozatában személynévből magyar névadással keletkezett falunévként említi a Kénos eredetet: „A kínos (székely nyelvjárási kénos) közszóból keletkező Kynus személynevet is ki tudunk mutatni már 1211-ből.”

 

Orbán Balázs A székelyföld leírása című munkájában, hivatkozva a Csíki Krónikára, említi, hogy

„a Főharkásznak nevezett öregebb Gyula itt lakott, és itt végeztettek ki a rabonbáni korban a nemzet törvényei ellen vetkezők”.

 

1614-ben 24 család lakik a faluban, melyből 5 lófő, 2 gyalog, 7 szabados, 7 jobbágy és 3 zsellér, míg 1713-ban már 41 család lakja Kénost, kikből 1 nemes, 20 szabadszékely, 12 jobbágy, 1 zsellér, 7 egyéb.

 

Az idők folyamán sokat változott a falu társadalma és lélekszáma. A falu a két világháború közötti időszakban érte el legnagyobb népességszámát, idős emberek szerint akkor lehettek ötszázan is a faluban.

 

A falu különleges szerkezete

Kénos belterülete szűkösen húzódik meg az Őr-hegy lábánál levő kis völgykatlanban. Tavasztól őszig

a Cseresznyés-oldalban levő sűrű gyümölcsfáktól csak a templom tornya látszik, míg a házak némelyike az Őr-hegy lábához tapad. A falu a halmazos településszerkezetet mutatja, a belsőség a határtest déli részét üli meg. A falu két részre oszlik: Felszeg és Alszeg. A kettő közötti határ a kultúrotthonnál húzódik. Különleges kuszált utcahálózata egyedülálló a Homoród mentén. Utcái keskenyek és mindenik a központból, a falu magjától a domboldalra fut. Így a Köves út (kifelé, a római út felé tart), a Pap utcája, a Temető út (az udvari kert felé vezet), a Kilső vagy Külső utca (az autóbusz-megálló felé vezet),

az Alsó utca vagy Alszeg utca, a Tanító utcája (zsákutca), a Belső utca, a Felső utca.

 

Az alábbi kénosi mondásnak hitele van: „Eltévedt, mint a degenyeges Kénosban.” Mindez a kusza utcahálózatra utal. A tekervényes utcákon haladva az estefelé beverődő, degenyeget (szekérkenő anyagot) áruló atyafi csak a következő reggel tudott szekerével és portékájával a főútra visszatérni.

 

kenos 2

Kusza utcahálózat

 

Regölés Kénosban

Egész Székelyföldön egyedülálló módon csak Kénosban maradt fenn a regölés szokása, más faluban nem tudunk ilyen hagyományról. A kénosi „regnek” mondott szokás az új házasok köszöntése volt. Karácsony másnapjának reggelén „előbb az idősebbek, aztán a középkorúak, későbben az ifjak nagyobb számmal elmennek az illető pár udvarára. Úgy igyekeznek, hogy egymást utol ne érjék, mert az igen nagy szégyen.” „Az új pároknál rendszerint együtt volt a rokonság. A regeseket helyenként terített asztal várta. A hagyomány szerint régebben faragott ökröket cipeltek” házról házra, amelyik ha nem is volt megfestve vörösre, de tele volt aggatva kolbásszal, sült pecsenyével. Az ökör szarvát és fülét pereccel, aprópénzzel rakták teli, farkára seres korsót kötöttek (régente minden tehetősebb székely család főzött sert; ezt komlóval élesztették, amitől a jó ízét és illatát kapta), köldökébe komlót raktak, fara mogyorót tartalmazott. A „régi törvény”, azaz ősrégi szokás szerint ahogy ezeket énekelték, annak rendje-módja szerint szedte le a házaspár ezen tárgyakat a rőtt ökörről, s adta át a regeseknek. Ezt követően a terített asztalhoz ültek enni, – de inni is – hosszan szónokolni is, ünnepelni tehát.”

 

A szokás leírását és szövegét Kriza János az 1863-ban megjelent gyűjteményében tette közzé, Tokos Sándornak a Magyar Nyelvészet V. évfolyamában megjelent írása után.

 

„Porka havak hulladoznak: de hó reme róma.

Nyúlak, rókák játszadoznak: de hó reme róma.

Bényomozók a faluba: de hó reme róma.

Sándor Ferenc / Flóris Mózes udvarára: de hó reme róma.

Ott találánk rakott házat: de hó reme róma.

Abba’ látánk vetött ágyat: de hó reme róma.

Abba’ fekszik jámbor gazda: de hó reme róma.

Belöl fekszik gyenge hőgye: de hó reme róma.

Közböl fekszik páris gyermek: de hó reme róma.

Serkengeti apját, anyját: de hó reme róma.

Kelj fel, apám, kelj fel, anyám: de hó reme róma.

Mett eljöttek a regesek: de hó reme róma.

….”

részlet a kénosi regből.

 

A regölés az 1950-es évek után, a kommunista rendszer hagyomány-, vallás- és emberellenességének köszönhetően visszaszorítódott, majd elmaradt az emberek életéből, csak 2000 után sikerült újból feleleveníteni.

 

kenos 3

A gyümölcsfáktól alig látszanak a házak

 

A falu jövője

A falu lakói hagyományos gazdálkodást (állattenyésztést és növénytermesztést) folytatnak. Messze földön híresek a Mózes Levente és családja által készített lekvárok és tejből készült sajtok, valamint más termékek, Gál Attila méhész mézei és méz készítményei, valamint Mózes István hagyományosan készített hústermékei.

 

Fotó: Csedő Attila