Gerinctúra a Központi-Hargitán

A székelyek „szent hegyének” nevezett Hargita nem tartozik a bakancsos nyári túrák leglátogatottabb célpontjai közé, mégis egy közepes nehézségű nyári túraként merem ajánlani.
Túránkra Hargita-fürdőről indulunk el. Az Úz Bence menedék háznál találjuk meg a Hargita gerincén végigvezető kék sáv turistajelzést, valamint a Bagoly-kőre vezető kék háromszög jelzést.

 

Hargita 1

Hargita, a székelyek szent hegye, fotó: Kurucz Kálmán

 


Ezeket követve indulunk el felfelé és nemsokára az Ózon szálló mögötti sípályára érkezünk.

Itt a kék jelzés jobbra bevezet az erdőbe és a Csicsói-Hargita keleti oldalában, a csíki oldalon vezet végig. Mi a sípályán kapaszkodunk egyre magasabbra, többször keresztezzük a szerpentinező utat,

mely szintén felvezet az antennákhoz. Nem ajánlom a túrázóknak, mert hosszabb, köves és elég meredek ez is. A sípálya felső végétől már meredekebb az ösvény, de a kilátás egyre átfogóbb. Felettünk felvonó kábelei feszülnek, a fent dolgozó alkalmazottak ezzel jutnak ki a meteorológiai állomásra. Egy óra alatt érünk fel a tetőre, hiszen 400 m szintkülönbséget hagyunk magunk mögött,

s közben többször megpihenünk.

 

A kék háromszög jelzés balra tart, a Bagolykő sziklás csúcsa felé, mi jobbra tartunk, egy jól kitaposott ösvényen, mely a szögesdrótkerítés mellett vezet északra, az antennák között. 

Tőlünk balra emelkedik a Csicsói-Hargita déli csúcsa, melyen egy antenna áll, ezért oda nem mászunk ki. Szép időben jól látszik a tető északi végében felállított hátsó antenna, arrafelé tartunk. 

 

Hargita fukcsar 2

fotó: Fucskár József Attila

 

Rövidesen gyönyörű havasi tetőre érünk. Elmarad a civilizáció minden zavaró tényezője, vihar tépte alacsony fenyők, mohás gyepek közt vezet az ösvény északra. Úgy fele útján, meglepetésünkre betonlapokkal kirakott ösvényre érünk. Valamikor a katonaság építhette ki ezt az utat a két antenna között. Ma már nem használják, itt-ott fenyők nőttek ki a betonlapok között, sok helyen a medve forgatta fel a lapokat, élelmet keresgélve alattuk. Fél óra alatt érkezünk a tető északi végébe, ahol néhány rozsdás vasbódé és a magányos antenna fogad. A tulajdonképpeni csúcs az antennától kissé jobbra, borókával benőtt kiemelkedés. Ha kimegyünk a tető északi végébe, sziklás letöréshez érkezünk, ahonnan remek kilátás tárul elénk északi irányban: kissé jobbra tőlünk a Madéfalvi-Hargita, északra a Rákosi-Hargita még erdővel borított tömbjei sötétlenek.

 

Hargita fukcsar 5

fotó: Fucskár Ágnes

 

Szépen látszik a Madarasi-Hargita is, valamint a menedékházak a Mihály-havas alatt. Idáig jól kitaposott ösvényen túráztunk. A következő szakaszon az ösvény kevésbé járt, követése figyelmet igényel. 

Fehér szalagjelek mutatják a követendő irányt. A szikla alatt forrást találunk. Újabb sziklákat kerülünk

ki balról, aztán erdőbe érünk, ahol az ösvény már könnyebben követhető. Fél óra alatt érünk le a kék sávval jelzett turistaútra. Ezen megyünk tovább, előbb egy kis tisztáson útkereszteződést hagyunk magunk mögött, majd egy újabb útkereszteződésnél jobbra letérünk a jelzett útról. A fákon elég sűrűn feltűnő, diszkrét, kék pontjelzéseket követve, jól kitaposott ösvényen jutunk fel a Csompoly alatti nyeregbe. Innen már nehezebben vergődünk át a sűrű kúszófenyő rengetegen, de megéri, mert az 1680 m magas kopár, sziklás csúcsról nagyon szép a kilátás. Körülöttünk mindenhol sűrű fenyvesek suhognak.

 

Hargita fukcsar 1

fotó: Fucskár József Attila

 

Itt, a csíki oldalon még megvannak a „hargitai fenyves erdők”. De a Csicsó felé vezető erdei utat hatalmas gödrökkel tették járhatatlanná a traktorok számára, hogy a fatolvajok a túloldalról ne tudjanak ide is eljutni. Visszamegyünk a kis nyeregbe, aztán követjük az idáig felvezető ösvényt, mely balról kerüli meg a Madéfalvi-Hargitát. Amikor az ösvény kezd jobbra beereszkedni, elindulunk fel a baloldali gerincre. Könnyedén kijutunk a tetőre, ahol tágas tisztásra érkezünk.

 

Újabb pihenő következik, szép kilátással a Madarasi Menedékház, valamint a Vargyas- völgye felé.

A csúcsról visszamegyünk a sűrű erdőbe, majd északra térve kis, füves szakaszok után kényelmes ösvényre jutunk, mely levezet a jelzett gerincútra. Ezen megyünk tovább kb. fél órát.

Amikor egy nedves, lápos tisztásra érkezünk feltérünk jobbra a tisztáson, követve a sárga fényvisszaverő szalagból fákra felszegezett apró jelzéseket. Erdőbe, magas fűvel benőtt tisztásra,

majd újból sűrű erdőbe jutunk, aztán egy meredek, sziklás szakasz után kiérünk a tetőre. 

 

 

Hamarosan feltűnnek a Rákosi-csúcs látványos sziklái, majd miután ezeket is megmásztuk, még egy utolsó emelkedő után fenn állunk a Rákosi-Hargita csúcsán. Innen gyönyörűen látszik a Nagyhagymás, Csalhó, Naskalat, Csíki-havasok, a Felcsíki-medence majd minden települése. Délen a Kakukk-hegy az utolsó csúcsa a Hargitának, ami még látható. Nyugatra a Madarasi-Hargita, mellette a távolban a Hargita-plató peremén kiemelkedő Firtos-hegy, Siklód-kő dereng elő. Egy vágtéren ereszkedünk be a kék sávval jelzett gerincútra, ezen egy óra alatt a Madarasi Menedékházhoz jutunk.

 

Szöveg: Kovács-Kendi Lehel
A cikk a Székelyföldi Régió Magazin , képek az ezERDÉLY oldal jóvoltából jelenhettek meg!