Erdővidéki túraajánló

Erdővidék északi részén, a Rika-hegység és a Hargita vulkáni plató határán található Székelyföld egyik legjelentősebb és leglátványosabb karsztvidéke a Vargyas-szoros.

 

szurdokA Vargyas-szoros

 

A Hargitán eredő Vargyas patak, mely hajdan az Erdővidéki-medencét borító tó felé keresett utat magának, széles völgyet alakított ki a vulkáni törmelékkel vastagon borított fennsíkon és hamarosan elérte az alatta húzódó mészkőréteget. Ezt az ÉNY-DK-i irányú széles , egyenes völgyet, mely a mai völgy felett mintegy 100 méter magasan helyezkedik el, ma is jól megfigyelhetjük a Mál-tető és a Kőhát között, ha felkapaszkodunk a Kőmezejére. Az Erdővidéket borító tó vízszintje ekkor még magasabban volt, ezért a Vargyas-patak völgykialakító munkája lelassult. Az alsórákosi Olt–szoros kialakulásával a tó vize lecsapolódott közben a hegységek is emelkedtek. A Vargyas medermélyítő tevékenysége megújult, felerősödött és a mészkőben mély völgyet alakított ki magának. A bevágódás nem volt folyamatos mert a hegyek emelkedő mozgása sem volt az és a jégkorszak éghajlata is többször megváltozott. A szurdok kialakulását nagymértékben befolyásolta a karsztosodás is. Azokon a szinteken, ahol a bevágódás lelassult a mészkőben mélyebb szinten mindig kialakult egy barlangrendszer, amelyen a víz nagy része lefolyt. Ezért sorakoznak a szurdok két oldalán a barlangok négy szinten a Vargyas mai medre fölött, 100/40/20 és 5,6 méteres magasságban. A mai látványos szurdokvölgyet mindig két tényező alakítgatta mai formájára: egyrészt a patak által szállított vulkáni törmelék koptató, medermélyítő munkája, másrészt a repedések mentén kialakuló barlangrendszerek képződése és beszakadása.

 

A szurdok felső végén a Vargyas-patak vizének nagy része napjainkban is eltűnik a Víznyugat nevű víznyelőben, hogy 1 km-el alább a Vízkelet nevű karsztforrásban törjön újra a felszínre.

Tehát ma is létezik egy aktív barlangrendszer, melyben a víz nagy része a mai patakmeder szintje alatt folyik végig a szoroson, búvópatakként.

 

patakkep 4 650

A Vargyas patak szurdokvölgye


A 4 km hosszú sziklaszorost és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. Ezen a közel ezer hektáros területen tilos a fakitermelés, legeltetés, a mészkő bányászata és égetése. A természetjárók csak a jelzett  ösvényeken járhatnak, a sziklamászók csak a kiépített falakon mászhatnak. Nem szabad virágot, gombát, erdei gyümölcsöt szedni, tüzet rakni, szemetet eldobálni. Sátorozni csak a szoros kijárata alatti tisztáson a Kőalján lehet.

 

A szoros legnagyobb barlangja a Kőlik, melyet 1931-ben neveztek el Orbán Balázs barlangnak. Ez Erdély legelső feltérképezett és tudományosan kutatott barlangja. 1835-ben Nagykedei Fekete István, Udvarhelyszék földmérő mérnöke kutatta fel a barlangot és Kolozsváron megjelentetett róla egy kis könyvet, melyben a térképét is közli. E könyvecske megtalálható a Református Kollégium Tudományos Könyvtárában, sajnos a térkép elkallódott.  Orbán Balázs szerencsére másolatban közölte a Székelyföld leírásában. A térkép olyan pontos , hogy még ma is használható.

 

almási barlang alaprajza

Az almási barlang alaprajza Orbán Balázs újraközlése alapján

 

Ezt a barlangot sokan felkeresték, többek közt Apáczai Csere János, Benkő József, Orbán Balázs, Kővári László, Jókai Mór és Wesselényi Miklós is. A barlang járatainak hossza több mint másfél kilométer. A hajdani cseppkövek nagy részét a látogatók emlékbe hazavitték, így a barlang falai többnyire csupaszok. Itt már új cseppkövek nem is nőnek, hiszen nem aktív már a barlang. Azért érdemes megnézni és ajánlatos vezetővel végigmenni rajta, meglátogatása kb. 2-3 órát vesz igénybe.

 

A szurdokban 125 nyilvántartott barlang van, ezek összhossza 7410 méter. Az Orbán Balázs barlang  mellett ismertebbek a Lócsűr, Kőcsűr és a Tatárlik. A Vargyas-szurdok barlangjaiban található a Keleti-Kárpátok legnagyobb denevértelepe. A régészeti és őslénytani kutatások is gazdag eredménnyel jártak, barlangimedve, -oroszlán, -hiéna, gyapjasorszarvú  és óriásszarvas csontok mellett az itt talált régészeti leletek a történelem minden korszakát képviselik a kőkorszaktól a középkorig.

 

kilátás az orban balazs barlangból

Kilátás az Orbán Balázs barlangból

 

A környék lakosai a tatár-török betörések idején a szoros barlangjait menedékhelyként használták, erről tanúskodik a Kőlik bejáratában épített védfal ma is látható maradványa. De a szurdokvölgy közelében, a Kőmezőn húzódik a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti gyepüit őrző védelmi vonalhoz tartozó Tatársánc is. Ennek közelében látható egy Árpád-kori templom romja, a Tatárkápolna.

 

A 4 km hosszú szurdokvölgy igen gazdag látványosságokban, a dús növényzet, sűrű erdők zöld lombsátorából minduntalan elővillan egy-egy hófehér, bizarr formájú sziklaszál. Legismertebb a cukorsüveg alakú Csala tornya. A hagyomány szerint innen zuhant a mélybe Csala, miközben a visszavonuló tatárokat kémlelte. Akkor csúszott meg, amikor az örömhírt a barlangban rejtőzködő falustársainak integetésével hírül adta.

 

A barlanghoz számos monda is fűződik, melyeket Jókai Mór ittjártakor, 1853-ban le is jegyzett. Egyik ilyen monda szerint a barlangban Dáriusz kincsét elrejtő vasajtó van, másik szerint majomemberek laknak a föld alatti termekben, csíki kutyaugatás és kakaskukorékolás okozta titokzatos hangokat lehet hallani odabent. A barcasági szászok úgy tartották, hogy a hammelni patkányírtó a bűvös sípjával elcsalt szász gyermekeket az almási barlang száján vezette a felszínre, ezek leszármazottaiból lettek az erdélyi szászok. De ismeretes a székely leány is, ki roppant pogácsával ijesztette el a barlangot ostromló és élelmet nélkülöző tatárokat.

 

A szoros csak gyalog járható, talán ennek köszönhető, hogy eddig sikerült megőrizni eredeti, természetes szépségét. Remélhetőleg ezentúl is mint természetvédelmi terület átvészeli a modern civilizáció környezetromboló ártalmait. Az egyre nagyobb számban idelátogató természetjárókra és sziklamászókra hárul viszont az a feladat, hogy megóvják a szoros csodálatos növény- és állatvilágát a kipusztulástól, a környezetet a szétdobált hulladékoktól, lelkiismeretesen betartva a természetvédelmi terület látogatására vonatkozó előírásokat.

 

Szöveg: Kovács-Kendi Lehel

Forrás: Székelyföldi Régió Magazin