kos karoly 2Temesvár,1883. december 16.–Kolozsvár, 1977. augusztus 25.

131 éve, ezen a napon született Kós Károly a huszadik század egyik legmeghatározóbb építész-egyénisége, író, grafikus és közéleti ember, Erdély polihisztora, a „transzilvanizmus” egyik atyja.

 

 

 

Kós Károly hosszú és kiemelkedően termékeny életet élt, az általa tervezett épületek még ma is példaként állnak Budapesttől egészen Sepsiszentgyörgyig. Szépíróként is maradandót alkotott, de fő érdeme, hogy a trianoni országcsonkítás után szülőföldjén maradva, a magára hagyott erdélyi magyarság szellemi vezetője lett.

 

"Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de magapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán utolsó leszek az utolsók között. De lesznek, akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok.

Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük."  Régi Kalotaszeg, 1911.

 

Kós Károly, a "régi ember" üzenete.

 

Kós Károly 1883. december 16-án született, egy négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként, Temesváron. A családfája szerint református magyar közösségből származik, Szászrégenből és vidékéről. Négy éves volt, amikor szüleivel átköltöztek Nagyszebenbe. Az itteni ház hangulata meghatározó volt a világra éppen csak felfigyelő kisgyermek elméjére.


"Szebenben négy esztendeig laktunk, s gyermekkoromnak erre a szakaszára már jobban emlékszem. Mindenekelőtt lakásunkra. Egyik szobánk különösen tetszett nekem, mert az kerek volt, kupolamennyezettel és másfél méteres mély ablakfülkékkel (az egykori vár tornyában). ...

Ez a szoba erősen izgatta gyermeki fantáziámat. Belőle csapott meg első ízben - akkor még tudatomon kívül - rég elmúlt erdélyi századok ódon illata, kőbe írott romantikája."

 

A kolozsvári Református Kollégiumban 1901-ben érettségizett, majd Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát 1907-ben. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott, majd Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői pályafutása során elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait használta.

 

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, ott építette fel nyaralóját, a Varjúvárat, későbbi családi lakóházát és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Az első világháború idején családjával ebbe a mesevilágba illő házba vonult vissza.

 

kos karoly varjuvar

A Varjúvár Sztánán

 

Kós Károly építész-munkásságának kiemelkedő eredménye, hogy elsőként térképezte fel Erdély népi építészetének jellegzetességeit az ott élő népek kultúrájával egyetemben, majd népi építészetünkben - ezen jellemzők ötvözésével - létrehozott egy önálló, maradandó stílust. Olyan értékmentést végzett az építészetben, mint Bartók és Kodály népzenekincsünk megőrzésében. Jelentőségét mutatja, hogy napjainkban is sok hagyománytisztelő fiatal építész merít Kós Károly stílusából, ötlettárából.

 

Részt vett a budapesti Állatkert épületeinek megtervezésében, közreműködött Mátyás király kolozsvári szülőházának restaurálásában. Keze nyomát viseli többek közt a zebegényi katolikus templom, Kolozsváron a Monostor úti református "kakasos" templom, Sepsiszentgyörgyön pedig a Székely Nemzeti Múzeum csakúgy, mint a mérai tejcsarnok, vagy a siklódi református templom, mely csak 1994-ben, jóval a tervező halála után valósulhatott meg.

 

1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntette ki. Még ebben az évben a "Kispesti munkásház és tisztviselőtelep" tervpályázaton az ő rendezési tervét fogadták el a mai Wekerle-telep főterére, mely ma Kós Károly nevét viseli.

 

kos karoly wekerle

A Wekerle telep főtere, a Kós Károly által tervezett épülettel és kapuval.

 

1917 során állami ösztöndíjjal Isztambulba (Konstantinápolyba) ment tanulmányútra, ahonnan következő évben visszatérve gyalázatos körülmények között találta szeretett hazáját:

 

„Törökországból 1918 őszén kerültem haza, ahol már várt reám tanári kinevezésem az O.M. Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére. Katedrámat 1919-ben kellett volna elfoglalnom.
Itthon, Sztánán értem meg - az immár háromgyermekes családapa - az összeomlást, az őszirózsás októberi forradalmat és Erdélynek Romániához való csatoltatását.Választanom kellett tehát: a biztos és szép professzori egzisztenciát és építészeti tevékenységem újrafelvételének jó reménységét, ott túl, Budapesten, vagy egzisztenciám teljes bizonytalanságát és a magam meg családom osztozását Erdély magyar népének ismeretlen jövendő sorsában, de itthon. A döntés nehéz volt. Végül ezt írtam az Iparművészeti Főiskola egykori igazgatójának, Gróh Istvánnak: ... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten. És itthon maradtam."


1919-ben, a népek önrendelkezési jogát kinyilvánító wilsoni békepontok szellemében, 40 000 ember előtt Bánffyhunyadon kikiáltotta a Kalotaszeg Köztársaságot, melynek zászlaját, pénzét és bélyegét is maga tervezte. A nagyhatalmak részéről nyilvánvalóvá vált hamis ígéretek és az oláh hadsereg bevonulása után az álomnak hamarosan vége szakadt, a Kalotaszeg Köztársaság, a korábban megalakított Székely Köztársaság és Bánság Köztársaság sorsára jutott.

 

Kós Károly 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Szintén alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek is, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt. Sokoldalú, jelentős szerepet vállalt a Romániához került magyarság gazdasági, kulturális és politikai életének fellendítésében. Személyében az építész mellett - megjelent a grafikus, a könyvtervező, a szerkesztő és a szépíró is. Kalotaszeg címen saját maga szerkesztette folyóiratot adott ki. Sorra jelentek meg tanulmányai, publicisztikai írásai, szépírói művei. Ellentétben azokkal, akik a kisebbségi sors vállalása elől vagy kivándoroltak, vagy emiatt letargiába estek, passzivitásba menekültek, Kós Károly a cselekvést, a munkát vállalta. Az 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen kiadott Kiáltó Szó c. röpiratában így fogalmazza meg hitvallását:


„…Valóságokat akartam láttatni; igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót. Amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek…” Kiáltó Szó, 1921.

 

kos karoly 2

 

Nemsokára a zűrzavaros politikát elhagyta, és legfőbb cselekvési területe ismét az építészet, grafika, szerkesztés és az írói munkálkodás lett, és csak a II. Világháború vége után kapcsolódott be újra a közéletbe. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán vállalt tanári munkája mellett, elvállalta az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnökségét. Visszatért a politikai életbe is, a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke lett, és az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjaként Bukarestben képviselte a magyar érdekeket.

 

1977. augusztus 25-én (egyes kútfők szerint, 24.-én) halt meg Kolozsváron. Koporsóját a Farkas utcai református templomból induló, népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a Házsongárdi temetőkertbe. Utolsó útján a kalotaszegi lányok a temetési koszorúkat a pártájuk fölé emelve vitték.

 

Csabainé Cser Katalin

 

Forrás:
http://www.hhrf.org
http://www.erdelyiturizmus.hu