Fekete-marcius-marosvasarhely 1Marosvásárhely, 1990. március 20.

Marosvásárhelyi pogromnak nevezik azt a 23 évvel ezelőtti eseménysorozatot, melynek során három magyar és két román halt meg, 278 ember pedig megsebesült a városban kitört etnikai összecsapások során. A több napig tartó magyarellenes zavargásoknak, a román hadsereg csak hosszas habozás után vetett véget.

 

 

Az eseményt magyarságnak az anyanyelvi oktatás megteremtésért szervezett tüntetése váltotta ki, amire válaszul a Vatra Românească soviniszta román szervezet környékbeli románokat szállított Marosvásárhelyre, akik feldúlták a város központját, majd rátámadtak a mindaddig békésen tiltakozó magyarokra. Március 15-én a marosvásárhelyi Avram Iancu szobrot ismeretlen tettesek összefirkálták.

A szobor talpazatára ez volt írva: "LE VED". A román rendőrség nyomozás nélkül arra a következtetésre jutott, hogy az elkövetők magyarok voltak, és a szobor eltávolítását szorgalmazták. Az eseményeket március 16-án, a román többség által lakott marosvásárhelyi Tudor-lakótelepen történtek robbantották ki. Az egyik gyógyszertárra magyarul is kiírták az információkat, mire randalírozó, részeg románok megtámadták az arra járó magyar embereket. Közben a fiatalok is szervezkedtek, a magyarul tanulni kívánó Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói például ülősztrájkba fogtak – folytak a szóbeli és fizikai csaták is, szerte a városban. Március 17-én az RMDSZ Elnöksége nyilatkozatban tiltakozott a magyarellenes provokációk ellen, amelyek Marosvásárhelyen történtek. Március 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) első kongresszusát, melyen mintegy 400 fiatal gyűlt össze. A szervezet a magyar oktatásüggyel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el és egy, a Vatra Românească szervezettel kapcsolatos állásfoglalást.

 

Március 19-én a román soviniszta tömeg Marosvásárhelyen tüntetett a magyarok ellen. A Görgény-völgyéből busszal hozta be a Vatra Românească a zömében ittas tüntetőket, akik először letéptek minden magyar feliratot, ezután megtámadták a magyarokat, majd az RMDSZ székházát fejszékkel, husángokkal kezdték ostromolni. A helyszínre érkeztek a rendőri és katonai egységek, amelyek parancsnoka, Ioan Judea ezredes személyesen garantálta Sütő Andrásnak és a bennrekedt magyaroknak a szabad elvonulást. Azonban, amikor az ostromlottak kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal támadta meg őket. Sütő Andrást és pár társát összeverték, a híres író az egyik szemére megvakult, több bordája eltört, bal karja zúzódást szenvedett.

 

Fekete-marcius-marosvasarhely 1

 

Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére. Pár óra alatt több tízezren gyűltek össze, igazságot követelve. Követelték az előző napon történt brutalitás kivizsgálását. A déli óráktól elkezdtek gyűlni a tér túloldalán a románok is. A tömeg, illetve a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása is többször kérte - román nyelven is -, hogy a katonaság avatkozzon közbe. Ezután este fél hat táján buszokkal ismét megérkeztek a Görgény-völgye, Szászrégen, Déda, Radnót és Torda környékéről a felfegyverzett románok. Szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt. A magyarok csupán puszta kézzel védekeztek. Pillanatok alatt elszabadult a pokol. A felfegyverzett román tömeg áttörte a gyengén felállított rendőrségi kordont, és nekirontott a magyaroknak. Már majdnem teljesen kiszorult a magyar tömeg a térről, amikor elérték a polgármesteri hivatal előtti padokat. Ezeket a magyarok villámgyorsan szétkapták és a lécekkel visszaverték a románokat. A sikeres védekezés után állóháború kezdődött, amit Szászrégen irányból nagy sebességgel a magyar tömegbe hajtó teherautó tört meg. A jármű szándékosan keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, ezután becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó felfegyverzett románok közül is egy ember életét vesztette.

 

Fekete-marcius-marosvasarhely 2

 

A magyar ellentámadás hírére megérkezett Marosvásárhelyre a román hadsereg, a harckocsik azonban nehezen jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Miután beengedték őket, a katonák bennmaradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.

Este 8 óra után 40-50 fős csoportokban magyar nemzetiségű marosvásárhelyi cigányok érkeztek a Hidegvölgyből. Ekkor hangzott el a híressé vált kiáltás: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”

 

A döntő fordulat éjjel háromnegyed tizenegy tájékán történt meg, mikor botokkal, vasvillákkal felfegyverzett Nyárádmenti és szovátai székelyek érkeztek a bajba jutott magyarok védelmére. A döntően idős, 60 év feletti embereket egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. A harc nem tartott sokáig, a románokat hamar kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A tömeg a magyar himnusz éneklésével ünnepelt, majd a magyar zászlót felhúzták az őt megillető helyére, a polgármesteri hivatal épületére.

 

Március 21-én hajnalban, a román vezetés megijedve a számukra kedvezőtlen fordulattól, a hadsereg elit ejtőernyőseit és egy gyalogos zászlóalját küldte a városba, helyreállítva a rendet, lehiggasztva a magyar reményeket. A megszervezett magyarellenes zavargásoknak 5 halálos áldozata és 278 sebesültje volt.